Mese és valóság a Rétyi Nyírről

De ne csüggedjünk, mondták a természetkedvelő diákok a szombati dolgozatbemutatón, mert van ott még bőven táplálék a sárga hasú unkák, levelibékák, tarajos gőték, tövisszúró gébicsek, békászó sasok, vadrécék, bíbicek és egyéb nyírlakók számára. Ennyi gyékényt még életünkben nem láttunk egy helyen – mesélték a Rétyi Nyír legfiatalabb felfedezői, akik a homoktövisről eddig nem tudták, hogy azt nevezik a homok aranyának, és soha nem gondolták, hogy a pintyek, rigók és poszáták trillázását hallgatva a legkülönlegesebb mohafélék jókedvükben bársonyossá növesztik felületüket.
A sepsiszentgyörgyi Tanulók Házában szombaton minderről értesülhettünk megyeközponti, baróti, esztelneki, kézdialmási, berecki, nagybaconi, zágoni és kovásznai gimnazista diákok előadásából, valamint a betegség miatt hiányzó bodoki csapat dolgozatából. A terepmunka alatt mind a hatvan diák úgy megszerette a Rétyi Nyírt, hogy védelméért kiállnának még ama bizonyos óriásokkal is, akik egykoron elrabolták a Nyír tavainak mélyén élt tündéreket, hogy a szacsvai várba vigyék őket.