Várostörténet tíz hangon

Nyolcvan perc várostörténet sikerekkel, nehézségekkel, borúval, derűvel. Két földrengés között a Székely Mikó Kollégium, a magyarok bevonulása, a felszerelésekben szűkölködő megyei kórház orvosainak leleményessége, a Textilgyár labdarúgócsapatának eredményei, a színház létrehozása a semmiből, az ötvenhatos megtorlások, szoborügyek, besúgók ténykedése, városfejlesztés, építkezések, korzózás, táncestek – csupán néhány téma, amiről a filmbéli tíz megszólaló beszél a város iránti szeretettel, elhivatottsággal.
A Damokos Csaba, József Álmos, Musát Arnold és Török József alkotócsoportnak és a város tíz emlékező nagyöregjének, Antal Miklós ny. tanárnak, dr. Bogdán Rajcs Zsolt ny. főorvosnak, Bordás Attila mérnöknek, József Álmos ny. tanárnak, László Károly színművésznek, Petke László ny. közgazdásznak, Sinka Mózes volt labdarúgónak, Syl­vester Lajos írónak, újságírónak, lapunk főmunkatársának, dr. Szőts Dániel ny. főorvosnak és Török Áron építőmérnöknek 550 éve város Sepsiszentgyörgy kitüntetést adott át Antal Árpád polgármester, a teremben lévők pedig a film folytatására biztatták a készítőket és a támogatót, a helyi önkormányzatot.
Az elhangzott témajavaslatok között szerepelt a kollektív gazdaság létrehozása és működése, az egyházak élete, az ifjúság, a főtanfelügyelők felelőssége, a nők szerepe a város életében, a gazdaság alakulása. És természetesen volna még emlékezni és emlékeztetni való városunkról, nemcsak azért, hogy tanuljunk a múlt sikereiből, hibáiból, és a még közöttünk járó tanúk által közvetlenül értesüljünk a történésekről, hanem hogy példát vegyünk az előttünk járók város iránti elkötelezettségéről.