Dr. Gábos Lajos (Mementó)

Geológus-őslénybúvár, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa volt. Családja a bécsi döntés után került Sep­siszentgyörgyre. Közép­is­koláit a Székely Mikó Kol­légiumban végezte 1948-ban. Mindvégig székelynek tartotta magát, s páratlanul ragaszkodott szülőföldjéhez. Földtan–földrajz szakos oklevelét a kolozsvári Bolyai Tudomány­egye­te­men szerezte 1952-ben. Szatmáron volt középiskolai tanár, majd 1955-től a Bolyai Egyetemen dr. Ba­logh Ernő professzor tanársegédje. 1959 után az egyesített egyetem geológiai karán sztratigráfusi minőségben oktatott. Doktori értekezését a bukaresti egyetemen védte meg. Román, német, francia és magyar nyelvű földtani és őslénytani jellegű közleményei az Erdélyi-medence harmadkori képződményeinek rétegtanáról és őslénytanáról bel- és külföldi szakfolyóiratokban jelentek meg. A megkövült sünök kiváló ismerője, az őszátonyokból előkerült törpe tengeri sünök kutatója volt. Ezek alapján olyan következtetéseket vont le, hogy az Er­délyi-medencében 15 000 évvel ezelőtt sós vizű sekély tenger volt, és meleg égövi éghajlat uralkodott. Társ­szerzője a Mészáros Miklós által szerkesztett Geológiai Kisle­xikonnak (Bukarest, 1983). Síremléke a sepsiszentgyörgyi köztemetőben áll.