Marék Veronika: A csúnya kislány

És lakott itt még valaki, a Csúnya Kis­lány. Semmit sem szeretett, se mosakodni, se fésülködni, se fogat mosni.
– Minek az? Úgyis csúnya vagyok – mondogatta.
Játszani azonban nagyon szeretett. Sokat labdázott, sokat fogócskázott, sokat homokozott.
A gyerekek egy napon elhatározták, hogy jelmezbált rendeznek. Mindenki lerajzolta, hogy minek fog öltözni.
Rajzoltak virágot, labdát, gombát, cicát és lepkét. A Csúnya Kislány tündért rajzolt! A gyerekek nagyot nevettek.
– Te akarsz tündér lenni? Hiszen még kislánynak is csúnya vagy!
A Csúnya Kislány nagyon elkeseredett. Bánatában világgá ment. Egy rengeteg erdőbe jutott. Amint ment, mendegélt, talált egy törött fácskát. Elővette a zsebkendőjét, és bekötözte a törést.
Azután talált egy tócsát, és a tócsában egy katicabogarat. Keresett egy botot, és gyorsan szárazra húzta. Azután talált egy madárfiókát, amelyik kipottyant a fészekből. Felmászott a fára, és visszatette a fiókát a testvérei közé.
Azután lefeküdt a fűbe, és szomorúan gondolta: Hát rajtam ki fog segíteni? – És sírni kezdett. Akkor odajött hozzá Misuli, a sün, és így szólt hozzá:
– Gyere velem a sünik közé, ott mindenki szeretni fog.
A sünik nagyon megörültek a Csúnya Kislánynak. Hoztak neki virágot, meg gombát, meg szamócát, de a Csúnya Kislány szomorú maradt.
Elhatározták, hogy megvigasztalják. Bukfenceztek, felálltak egymás hátára, táncoltak is neki – de a Csúnya Kislány nem lett vidámabb.
Akkor Misuli elindult, hogy beszéljen a gyerekekkel. Amikor Misuli megérkezett, a gyerekek már mindenütt keresték a Csúnya Kislányt. Misuli elmesélte, hogy milyen bánatos a Csúnya Kislány.
A gyerekek mindjárt írtak neki egy hosszú levelet, Misuli pedig futott, futott, és vitte a gyerekek levelét a rengeteg erdőbe a Csúnya Kislánynak.
Ez volt benne:
KEDVES CSÚNYA KIS­LÁNY! NE HARAGUDJ RÁNK, TÖBBÉ SOHASEM NEVE­TÜNK KI, CSAK GYERE VISSZA, MERT NAGYON HIÁNYZOL NE­KÜNK!
A Csúnya Kislány nagyon megörült, aztán újra elszomorodott.
– Hiszen ma van a jelmezbál! Így nem mehetek el, olyan csúnya vagyok!
– Ha rám hallgatsz, szép leszel – felelte Misuli, és füttyentett egyet. Akkor megjöttek a sünik. Hozták: a szappant, a mosdótálat, a törülközőt, a fogkrémet, a poharat, a fogkefét, a fésűt és a kefét.
– Rajta! – kiáltotta Misuli.
És a Csúnya Kislány nekilátott. Megmosdott, fogat mosott, meg is fésülködött. Azután megnézte magát a tócsában.
– Nini – kiáltott fel Misuli –, hiszen te nem is vagy csúnya!
– Csak egy szép ruha kellene még! – sóhajtotta a Csúnya Kis­lány.
Meghallotta ezt a fácska, amelyiken a kislány segített, és így szólt:
– Én adok neked a leveleimből ruhát! Madármama virágokat hozott neki, a katicabogár segített öltözködni.
Otthon ezalatt megkezdődött a jelmezbál. Mindenki felöltözött annak, amit lerajzolt. Megjött a Labda, a Cica meg Mióka, a Virág, a Gomba, a Mackó meg a Lepke.
És akkor belépett egy tündér.Senki sem ismerte meg. Meg­kérdezték tőle:
– Ki vagy te?
– Évike vagyok. De lerajzolom, hogy ki voltam eddig. És lerajzolta a Csúnya Kislányt!
Hű, hogy csodálkozott mindenki! Aztán nagy-nagy jókedvük kerekedett, és vidáman táncolni kezdtek.
– Rajta, rajta! – kiabálta Misuli.
Nézd, örülnek a sünik is, hogy a mesének ilyen jó lett a vége.