Háromszék vármegye Potsa József 26 éves főispánsága idején (1877–1903)

Szerinte a vámháború a székelyföldi ipart kényszerhelyzet elé állította, egyszerre piacot, hagyományt és eszközöket kellett változtatnia, ellenkező esetben a teljes pusztulás fenyegette volna a székelységet. A keleti határszéli kisiparnak századok óta Románia volt az elsődleges piaca, ezért ez az ottaniak ízléséhez igazodott. Ennek a forgalomnak a kiesése a Székelyföldnek nagy veszteséget jelent. A vámháborút Beksics szerint Románia azért kezdeményezte és arra használta, hogy brassói és székely iparosokat Romániába csábítson, vagyis az amúgy is aggasztó székely kivándorlást bátorítsa. A román állam tudatos iparpártoló politikájának ellensúlyozására Magyarországnak is hasonlóan kellett volna cselekednie, s erre a legmegfelelőbb eszköz a székelyföldi kisipar támogatása lehetett volna. A székelyek nem ajándékhoz, hanem munkalehetőséghez szerettek volna jutni, ennek az elvárásnak viszont csak abban az esetben felelhetett meg a magyar állam, ha a székelyföldi és általában a határszéli ipar fejlesztésére az eddiginél sokkal nagyobb hangsúlyt fektet. Reménykedve előlegezett bizalmat a tizenöt évig hatalmon lévő gróf Tisza Kálmán kormányát követő gróf Szapáry Gyula miniszterelnök politikai bölcsességében bízva. Szükségesnek tartotta, hogy a székely iparosok – különös tekintettel a sepsiszentgyörgyiekre – szövetségbe, társaságokba tömörüljenek. Meggyőződése, az ország ipari fejlesztése elsősorban gazdasági érdek, de a keleti határszélen, főleg a Székelyföldön az iparosítást elsőrendű politikai kérdésként kell ke­zelni. A nemzeti eszme csak abban az Er­délyben érvényesülhet, amely fejlődő, virágzó Székelyföldet tud teremteni – zárja eszmefuttatását Beksics Gusztáv.
1902. január 15-én Erdély és Székelyföld című, nagy hatású írásában Beksics Gusztáv figyelmezteti a politikai vezetést, hogy addig kell intézkedni, amíg nem késő. Az ipart ki kell fejleszteni a Székelyföldön, mert az elvándorlást másképpen nem lehet megakadályozni. Csak az ország belseje felé való telepítés s az ipar egyesített ereje tarthatja meg a székelységet Erdély számára. A legsürgősebb feladatnak tartja jelentős tőkéjű pénzintézet alapítását Erdélyben, mely felvehetné a harcot a román érdekeket megjelenítő Albina Bank ellenében. Székelyföldet meg kell védelmezni a birtokfoglalásokkal szemben, mert legalább a magyarság tömbjének továbbra is szilárdnak kell maradnia, s egyáltalán: a Székelyföldre kell helyezni az erdélyi magyar politika súlypontját.
Háromszék országgyűlési képviselői nemcsak egyéni úton próbálták felszínen tartani a székelykérdés időszerűségét, hanem közös fellépéssel is kísérleteztek annak reményében, hogy folyamodványuk nagyobb hangsúlyt kap. 1897-ben átfogó, az élet minden területét felölelő emlékiratot terjesztettek a parlament elé: földművelés, állattenyésztés, gazdasági szakoktatás, erdészet, bányászat, gyógyforrások, ipar, kereskedelem, közlekedés és közművelődés fejezetekben vették számba a legsürgősebb, megoldásra váró feladatokat. Szerintük a magyar kormánynak a gazdasági fellendülés érdekében a kezdeményezés és az anyagi támogatás lett volna a feladata. A beadványt aláírta: Beksics Gusztáv sepsiszentgyörgyi képviselő, Weisz Berthold erdővidéki képviselő, Sándor József, Orbai kerület képviselője, dr. Neumann Ármin, Bereck körzet képviselője, Benke Gyula kézdivásárhelyi képviselő, dr. Székely György, Illyefalva kerület képviselője, dr. Béldi László, Kézdi kerület képviselője.
1901. október 4-én dr. Székely György választási programbeszédében néhány fontos, a székelység sorsára vonatkozó kérdésre tért ki. Például a helyi piacok megerősítése, hogy termékeiket az iparosok itthon tudják értékesíteni, a vasúti hálózat fejlesztésével pedig olcsó szállítási lehetőségekhez kell juttatni az iparosokat. Nézete szerint a tervbe vett székely telepeket nem máshol, hanem éppen a Szé­kelyföldön kell létrehozni. Azt is kiemelte, hogy "súlyos bajaink megoldása egészében nem várható a központi hatóságoktól, hanem saját sorsunk alakításával önmagunknak is törődnünk kell, és ha az erőket egyesíteni lehetne az összetartás irányában, a székelység csak ilyen körülmények között lehetne sikeres".
(folytatjuk)