A reménytelenség ­holdudvarában (Magasles)

Nem elég, hogy a fagyban, a hóviharban is kitartó tüntetők a tereken továbbra is rekedt hangon, elkeseredetten, dühösen követelik a diktátor távozását, a kormány lemondását, az előrehozott választásokat, a kormány tevékenységükkel pótolhatatlanságukat bizonyító miniszterei is állandóan bekavarnak. Elena Udrea – akit a tüntetők Traian Băsescu és Emil Boc mellett a legtöbbet emlegetnek, s korántsem hízelgő módon – egészen egyszerűen megosztásukra tesz kísérletet. Azt elismeri ugyan, hogy egyesek végső tehetetlenségükben, fullasztó kilátástalanságukban, nyomorúságukban tüntetnek, de – állítja – vannak közöttük olyanok is, akik csak bajt kavarnak, akiket az ellenzékiek bujtogatnak, hogy a tereken üvöltözzenek napról napra, jobb lenne, ha elmennének dolgozni. Lehet, hogy jobb lenne, de egyáltalán van-e, hova? Erről már nem beszél a turisztika tündökletes elméjéről elhíresült nagyasszonya.
A belügyér viszont az ördögöt festi a falra, amikor arról vizionál, hogy az idei tél legalább olyan rettenetes lesz, mint az 1954-es, amikor háromméteres hó borította a kizsarolt, szerencsétlen országot. Mi ez, ha nem pánikkeltés? Amikor nem meteorológusok jósolgatnak, hanem a nagy hatalmú belügyminiszter, a lakosok mindent készpénznek véve elözönlik az áruházakat, hogy vásárolhassanak, amíg még lehet. Az előrejelzések szólnak ugyan havazásról, de leginkább mínusz tíz fokban hulló esőt jósolnak, ami megfagyva egyetlen korcsolyapályává teheti Romániát, csúszkálhatunk majd, mint a lúd a jégen.
Nálunk, ha meleg van, az a baj, mert a forróságban napszúrást vagy hőgutát kaphatnak az emberek, ha eső esik, az a gond, mert jönnek az örökös árvizek, ha hó hull, az, mert a havazásban elakadnak az autók, s megfagynak az utakon maradottak. És így tovább. Ki vagyunk szolgáltatva a természet szeszélyeinek, mint a neandervölgyi ember, noha a miniszterelnök – akinek esze ágában sincs lemondani – elöl jár a jó példával, és saját kezűleg hányja a havat a tévékamerák előtt, majd lapátjára támaszkodva, kissé megvetően néz a népére. Igen, bármit is kiabálnak az örök elégedetlenek, ám-lám, ő a helyén van, egyedül ő tudja, mi a teendő, egyáltalán, minden helyzetben nélkülözhetetlen, akárcsak az államfő, aki naponta többször is osztja az észt a televíziókban, bepótolva kéthetes érthetetlen hallgatását. Most éppen mindenért az ellenzéki politikusokat teszi felelőssé, akik képtelenek felmérni az ország helyzetét, egy álomvilágban élnek, s a hatalmat akarják mindenáron. Igen, az államfő szerint a román politikai osztályt kellene leváltani. Nem világos, Traian Băsescu hova sorolja magát?! Ő, az ország politikai vezetője ne lenne tagja a "korrupt és hőzöngő politikusok" körének?!
Közben elborul, és hullni kezd a hó, a havas eső. A tél is bekeményít. Az egy jón kívül mindenre el lehetünk készülve.