Itthon csak izzadság árán

Nem, mert csigalassúsággal került vissza a magánvagyon, mert a fél évszázaddal ezelőtti emberöltőnek már fogytán a fizikai ereje, s a maradék fiatalságnak megkétszereződött erőre és akaratra, kitartásra van szüksége ahhoz, hogy otthont teremtsen a hazában, s azt is csak izzadság árán. Erdő- és földvagyon, állattartás, házi- és kisipar, képzettség és hozzáértés is kevés ahhoz, hogy a jólét érvényt szerezhessen magának.

Szurduk árkában – Nyakac alján
Ifj. Pál Attila fiatal állattenyésztő munka és izzadság árán megszerzett vagyona: 50 szarvasmarha, munkabírása, szorgalommal megszerzett tudása. Ezek révén teremtett magának és családjának megélhetést. Mint mondta, a magafajta embernek ünnepekből kevés jut.
– Negyvennégy fejőstehenem van, a többi borjú, növendék. Ezt az állatállományt édesapámmal és egy falupataki emberrel hárman gondozzuk, rendezzük, etetjük-itatjuk és fejjük! Itt nincs megállás, folytonos a munka.
Pál Attila fiatalon, nagy igyekezettel kezdte pályafutását, 1996-ban kihasználta a LAM Alapítvány kínálta lehetőségeket, s másik évben Franciaországban mérlegelte: mit ér tudása, ismeretei? Előbb a családi háznál szaporította állatállományát 20 főre. 2010-ben pályázat révén karámot épített távol a falutól, a Szurduk árkában, benne fejőstanddal, tejkonyhával. Mindenre pénz kellett, még a vízre is. Sok állatnak sok víz kell, kutat fúratott, s 40 méter mélyen megfelelő mennyiségű vízre találtak. Megcsodáltuk a francia montbéliarde fajta hegyi tarka szarvasmarháit, amelyeket a szakirodalom szerint "néhány évtizeden belül a tejelő világfajták között üdvözölhetünk". Jelenleg 400–500 liter között ingadozik a napi tejhozam, amit a brassói Olympos görög érdekeltségű tejfeldolgozónál értékesít. Haza­viszem a farmról – mondta – a szülői házhoz, s onnan elszállítja a cég. Elégedett vagyok, rendesen fizet, elmaradása nincsen.
A Pál-féle gazdaságot csak egy patakárok választja el a túlsó oldalon megépült korszerű kezelőközpont épületétől, amely A borvíz útja programban épült. Ott­jártunkkor magasra szállt a füst kéményéből. Tüzelni kell, nehogy kárt tegyen valamiben a nagy tél – magyarázta a polgármester. A Gyer­tyánosi büdösvíz hasznosítására tervezték a kezelőközpontot, amelynek forrása a közelben. Édes-kénes gyógyvíz, lúgos hatású. Jól ismerik ezt a bölöniek. A két világháború között nemcsak ivókúrára alkalmazták, hanem fürdőmedence is épült melléje. Ezután minden a kezelőközpontban történik, meleg kádfürdők várják itt a mozgásszervi betegségben szenvedőket. Bi­zonyára egységes program szerint és szakorvosi utasításra fog működni ez is, legalábbis így tervezi a munkálatokat fizető megyevezetés – jelezte Sikó Imre községgazda.

Megélhetés állattenyésztésből
A bölöni állattartók mindenütt meglepetéssel szolgáltak. A volt téesz egykori istállói közül mindenik magántulajdonba került, s talán egy sincs, amelyben ne állatokat tartanának. Kísérőnk sorolta is a neveket: a Tana család, Bíró Géza, Vajda Zoltán. Az egyik terjedelmes istálló előtti kapun ezt olvastuk: Rom-Espa. Az udvaron újra meglepetés ért: csordányi ridegtartású, sötétbarna színű, különleges kinézésű és külsejű szarvasmarha fogadott. Az egyik nem fajtiszta, keresztezett példány rövid szarva, szőrzete, tekintete hirtelen a bölényre, az őstulok restaurált képére emlékeztetett. Ezek után már nem is csodálkozhatunk azon, hogy éppen Bölön térségében került elő egy őstulokszarv-maradvány, melyet most a falu múzeumában őriznek. A hosszú és meleg istállóban ezen a farmon alig néhány állat tartózkodott, a többiek, a hideg időjárás ellenére is, az udvaron álldogáltak. Hama­rosan megjelent a farmvezető, amolyan helyi intéző és megbízott: ifj. László Józseftől megtudtuk, hogy a nagy vállalkozás tulajdonosa a nagyváradi Darabont Sándor. Cége összesen 3700 állattal rendelkezik az országban.
– A törzskönyvezett tenyészbikákat Fran­cia­országból hozták, az anyák Magyar­or­szágról kerültek ide – tájékoztatott László József. A kimondottan húsállatból álló állomány 80 százaléka limousin, a többi blonde aquitaine fajta. A limousin, mint igás és húsmarha, a hatékony kiválasztás hatására, egyre inkább a hústermelés irányába fejlődött. Ezeket nem fejjük, a tejet kiszopják a borjak, attól érnek el rekordsúlyt. Itt, Bölönben 270 van belőlük. Jó eredményeknek örvendhettünk, átlagban 260 kg-os borjak születtek. Nyáron a legelőn tartózkodnak állataink: a bölöni Várhegykútnál és az erdőfülei Dobó-legelőn. Utóbbin 1700 hektár legelőterületet vett bérbe a tulajdonos.
– A XVIII. századig egyébként Bölön volt a marhahajtó utak erdővidéki központja – magyarázta Rudolf Béla alpolgármester, aki a jellegzetes moldvai és környékbeli, kisebb termetű szürke marhák hajtóútjainak kutatásával foglalkozott. – Erdő­vidék falvaiból ide hajtották-gyűjtötték a marhákat, itt megszálltak-megpihentek karámokban, fogadók udvarain, piactéren, majd innen indultak a bölön–szászmagyarósi hídon át Brassó, s onnan minden bizonnyal tovább a németországi vágóhidak felé, nem tehervagonokkal, hanem gyalogszerrel hónapokon keresztül.
A községben évek óta működik a Bölöni Állattartók Társulata (BAT). Termelői csoportként, önerőből a Sapardnál nyertek pályázatot, s abból épült a társulat uniós szabványoknak megfelelő tejcsarnoka. Száz­öt­venezer lejbe került, és jól működik. A tejet a bukaresti Danone cég, a sepsiszentgyörgyi Covalact Rt., és egy bodzafordulói cég vásárolja fel. Utóbbival azért szerződtek, mert a juhtejet is felvásárolja.
– Mi lesz a sorsa a csarnok másik felében lévő műhelyrésznek?
– Mi egy kisebb kapacitású tejfeldolgozó részleget szerettünk volna beindítani, de sajnos, ennek költségeire újra pályáznunk kell. Csak kisebb részlegre gondoltunk, olyanra, ahol a napi 3000 liter tejmennyiségnek mondjuk a felét lehetne feldolgozni. Mivel egyre jobban körvonalazódik már mifelénk is a Leader-program működése, nem kizárt, hogy azáltal kivitelezhetjük majd ilyen irányú terveinket is.
Az állattenyésztésben kitartó munkával elért eredmények mellé soroljuk a település eléggé kiterjedt erdőségeit, a harcok árán visszaszerzett közbirtokossági vagyont is. Az egyszerű közbirtokossági tagok közül sokan azt hihetik, van erdő éppen elég, kitart, amíg mi élünk, az utánunk jövőkkel mi nem törődünk, ide a jussal, pénzzel, tűzifával, ennek mennie kell, mi harcoltuk ki! A bölöni közbirtokosság, de általában közbirtokosságaink helyzete és jövője nem ennyire egyszerű. A részletek ügyében Sikó Endre elnököt és Ferencz Zoltán erdőgazdát kerestük meg, e kérdésre visszatérünk lapunk hasábjain.

Bölön arcát változtatja
Sikó Imre polgármester színes rajzot tesz az asztalra, az egykori huszárkaszárnya épületét ábrázolja, amelyben a községi könyvtár és a falu múzeuma működik.
– Ezt szándékoznánk átalakíttatni, kissé bővíteni, mert ez lenne majd a bölöni köz­ségháza – mondta. – Tudott dolog, hogy az önkormányzat régi székháza az árvíz után teljesen hasznavehetetlen állapotba került, s a hivatal most a település alsó végén, a tulajdonunkban lévő tömbházban működik. Az épület felújítására és a tetőtér beépítésére elkészíttettük a tervezetet. A tetőtérbe költöztetnénk a múzeumot és a könyvtárat, a földszinti részen működne az önkormányzat.
– Nem változott sokat Bölönnek az arculata, olyan, mint évtizedekkel ezelőtt. Mi ennek az oka?
– Időközben jelentős beruházásokra pályázhattunk – mondta az elöljáró. – Ezek akadályoztak a községközpont belső részének alakításában. Például az ivóvízhálózat kiépítése, amely menet közben is változott. A bölöni erdőről minőségi ivóvizet vezettünk Bölön­patak számára. Csatlakoztunk ugyan a szomszédos Nagyajta vízhálózatára, de az nem a legjobb minőségű, mert fúrt kutakból jön, s ez költségesnek mutatkozott. Úgy döntöttünk, a bölönpataki hálózatot választjuk, annak jó a vízminősége, szabadeséssel, majdnem ingyen jön Bölönbe. Nos, ez a csatlakoztatás lesz a tavasz első jelentősebb munkálata. Közel egy kilométer vezetéket kell még elhelyezni. Erre kormánypénzt kaptunk, de roppant lassan jött be a számlánkra, megérkezett a tél, a munkálatot nem tudtuk befejezni, adósai maradtunk a kivitelező cégnek. Nem volt mit tenni, meg kellett várni az újesztendőt, márciusban folytatni fogjuk. Ne feledjük el, hogy közbejött a nagy árvíz, járhatatlanná vált a főúton áthajló híd, s érthető, ezek után nem a faluközpont rendezése volt a legfontosabb feladat. A központi parkosításra pályázatot nyertünk a Kör­nyezetvédelmi Alapnál, meg is kezdtük kivitelezését a Díszkertben és a vártemplom környékén. A tél miatt leálltak a munkálatok, véglegesítése, a központ parkosítása későbbre marad. Befejezését a szennyvízhálózat lefektetése is késleltetheti majd. Azt ugyancsak a Környezetvédelmi Alapnál pályáztuk meg, s reményeink szerint kapunk rá pénzt.
– Ha jön a tavasz, megkezdik a ravatalozóház építését Bölönben is?
– Ennek egyelőre papírformaság az akadálya. A tervek szerint az unitárius temető bejárata közelében kapna helyet, és minden egyház használhatja majd. A helyet, egy 3,3 árnyi területet az unitárius egyház adományként bocsátaná rendelkezésünkre, de még nem kapta meg erre a kolozsvári Főhatóság beleegyezését.
Tiszteletes ifj. Kozma Albert unitárius lelkésztől azt is megtudtuk, hogy sínen Bölöni Farkas Sándor központi fekvésű szülőháza meg­vásárlásának ügye. Az egyház úgy gondolja, hogy a múltunkhoz, helyi és egyházi hagyományainkhoz tartozó, emléktáblával meg­­jelölt épület kimondottan egyházi kezelésben és felügyeletben tudná meghozni az elképzelt eredményeket. Az egyháznak rendelkezésére áll a szükséges anyagi alap, a vásár egyelőre a folyamatban lévő tulajdonjogi papírformaságok rendezésének függ­vénye.