Új gondolatok válságos időkben (Az „eszmeipar” francia műhelyei)

Ezeknek a gondolkodási központoknak a megjelenése azt is mutatja, hogy olyan idő jött el, amelyben nagy szükség van új eszmékre, gondolatokra.
Politikai táboroktól távol
A Le Monde lap elemzése szerint a li­berális oldalon a Montaigne intézet és a Fondapol a piacvezető. A Montaigne 2000-ben jött létre, és azóta is Claude Bébéar, az Axa biztosító volt elnök-vezérigazgatója az elnöke. Kinyilvánított célja olyan utak keresése, amelyek javíthatják a nemzetgazdaság teljesítményét és a francia társadalom kohézióját. Nyolc év alatt az intézet mintegy hatvan tanulmányt jegyzett, olyan különböző témákról, mint a szakképzés átszervezése vagy az iszlám befolyásának növekedése a legszegényebb francia külvárosokban. "Új eszközökre van szükségünk a válság átgondolásához" – jelentette ki Laurent Bigorgne, az agytröszt igazgatója, aki korábban a párizsi Science Po Egyete­men tanított. Mivel ilyen eszközöket másutt nem talált, most ő maga próbálja kikovácsolni őket.
A Fondapolt 2004-ben alapította Jérome Mondod, Jacques Chirac tanácsosa, és az akkori államfő pártjának kutató szervezetévé kívánta tenni. Nicolas Sarkozy elnökké választása után a Fondapol marginalizálódott, majd 2008-ban már az új államfőhöz közel álló Nicolas Bazire vezetésével "feltámadt". Az intézet tanulmányt publikált arról, hogyan reagál a jobboldal az európai országokban a populizmus előretörésére, és miként alakul a középosztály helyzete. 12 eszme 2012-re című összeállítása már közel jár a politikához, egyfajta kormányprogram-ajánlatnak is tekinthető.
A liberális családhoz tartozik az 1985-ben alapított, a közigazgatást tanulmányozó Ifrap, amely 2009 óta közalapítványként működik, és a kormányintézkedések hatékonyságát vizsgálja Agnes Verdier-Molinié asszony vezetésével. Az elnökválasztási kampány kapcsán az Ifrap arra készül, hogy felbecsülje, mennyibe kerül majd az egyes jelöltek programjának megvalósítása. (A Montaigne a Les Echos gazdasági napilappal társulva készül ugyanerre.)
A magát ugyancsak függetlennek minősítő Jean Jaures Alapítványt (FJJ) Pierre Mauroy volt miniszterelnök alapította 1992-ben, amikor a Szocialista Párt első titkára volt. Ma is ő az elnöke, igazgatója pedig Gilles Finchelstein, aki közel áll Dominique Strauss-Kahnhoz, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lemondásra kényszerült volt igazgatójához. A baloldalon ezt a műhelyt "a szabad kollektív vita" eszközének tekintik, célja "a szocialista gondolkodás megújítása". Az FJJ egyik feltűnést keltő tanulmánya "az új francia ideológiai tájat" írta le.
A baloldalon sűrűn szerepel a 2008-ban Olivier Ferrand által alapított Terra alapítvány, amely egy év alatt ötven jelentést, javaslatot készített a legkülönbözőbb kormányzati témákról. A Michel Rocard volt miniszterelnökhöz kötődő Ferrand szerint az elmúlt fél évszázad francia és európai fejlődési modellje halott, újat kell kidolgozni.
Tápláló magánforrások
A szellemi műhelyek gyarapodásának egyik oka és magyarázata a pártok iránti növekvő bizalmatlanság, a pártok intellektuális kiüresedése, illetve az állam stratégiai gondolkodásának gyengülése. A különböző intézetek a francia politikai élet több újdonságát kezdeményezték már: a Terra Nova vetette fel a párton belüli előválasztások gondolatát az idei szocialista elnökjelölt kiválasztásához, a Montaigne pedig már két éve előállt az eurókötvények kibocsátásának javaslatával.
A francia agytrösztök közül a Montaigne emelkedik ki hárommillió euró összegű éves költségvetésével, az FJJ 2,2 millió, az Ifrap egymillió euróval gazdálkodik. A pénzt jobbára magánforrások biztosítják. Mindez nem sok a német szellemi műhelyek eszközeihez képest, hiszen csak a Friedrich Ebert Alapítvány több mint 100 millió eurós költségvetéssel rendelkezik – és persze messze elmarad a több mint ezer amerikai kutató műhely össztámogatásától. Az elnökválasztásokra azonban a pártok igyekeznek saját kezükbe venni az eszmék termelését. A Szocialista Párt létrehozta a maga belső szellemi laboratóriumát (Laboratoire des idées), amely két éven át négy-ötezer kutatót, a think tank jellegű intézmények gárdájánál jóval szélesebb kört mozgósít. "A párt társadalmi tervének és programjának kidolgozását nem adjuk át másnak" – szögezte le Christian Paul képviselő, az intézmény vezetője.
Laurent Bigorgne, a Montaigne igazgatója szerint az általa irányított szellemi műhely nem az elnökválasztás, hanem az azt követően létrejövő kormány idején gyakorolhat igazi befolyást. Kijelentése jó összefoglalása annak a még kísérletinek tekinthető közvetítő szerepnek, amelyet a francia eszmegyárak kívánnak betölteni.