André Kertész fotói a Képtárban

André Kertész (1894–1985) sajátos sorsú magyar fotográfus: Kertész Andorként Budapesten született, Párizs művészvilágában szárnyalt, majd New Yorkba kényszerült, világhírnevet "művészi dokumentarizmusával" szerzett.
Most Sepsiszentgyörgyön korszakai szerint csoportosítva láthatók képei, ezek egyértelműen tanúsítják, Kertész az élet fotográfusa, legyen szó békés magyarországi életképeiről, akár első világháborús frontkatonaként készített remekműveiről. Kertész a modern sajtófotózás előhírnöke, fotóriporteri tá­lentuma bravúrosan elegyedik a képzőművész érzékenységével.
A tegnapi megnyitón a fotográfust Sántha Imre Géza, Lakatos Mihály és Henning János méltatta, hangoztatva: Kertészre avantgárd gondolatvilág jellemző, fotói a múlt darabkái, melyek fény­képezőgépe nélkül elenyésztek vol­na, ő pedig kicsit olyan, mint Kolum­busz, egy új világot fedezett fel. Hen­ning János fel­idézte Márai Sándor 1930-ban Kertészről írt sorait: "E képek bámulni valók. Mily tiszta, nyugodt kompozíciók ezek. A smokkok, kik azt hiszik, hogy ceruza, olaj vagy ecset nélkül nincs is ábrázoló művészet, bámulják meg e kis műremekeket, melyeket ceruza helyett egy fény­érzékeny üveglencse s egy ember élet- és világér­zékeny lelke rajzoltak össze."