Sepsiszentgyörgy népessége

Az 1614-es lustrában Sepsiszentgyörgyön azért szerepel háromszor nagyobb számú népesség, mint 1602-ben, mert akkor a lakosság többsége nem jelent meg a hűségeskü letételén, ezért a nyilvántartásba kevesebb családfőt jegyeztek be.
Az 1614-es katonai összeírást, lustrát – mint Székelyföld első olyan összeírását, amely teljesen megbízható adatokat közöl – használom fel nemcsak Sepsiszentgyörgy lélekszámának meghatározására, de a társadalom szerkezetének bemutatásra is. Az összehasonlítás módszerével határozom meg Sepsiszentgyörgy helyét a székelyföldi települések rend­szerében. A lustrában az aranyosszéki települések, Csíksze­reda, Marosvásárhely és Petőfalva kivételével 380 székely falu és hét város népességi adatai állnak rendelkezésre.
A székely városokban a lakosság lélekszáma a következő volt: Székelyudvarhelyen 174 család (870 személy), Kézdivásárhelyen 155 család (775), Illyefalván 138 család (690), Sepsiszentgyörgyön 128 család (640), Bereckben 63 család (315), Nyárádszeredán 45 család (225), Szé­kely­keresztúron 33 család (165). E városok átlagnépessége 105,14 családot, azaz 525,71 személyt foglalt magába. Ha az összeírásban szereplő városok, valamint a kiváltságos települések – a bizonyos fokú önkormányzattal bíró székely főhelyek, bányásztelepülések, vásáros helyek –, köztük Szentegyházasfalu, Kápolnásfalu, Gyergyószent­miklós, Barót, Altorja, Feltorja, Zetelaka népességét együttesen számoljuk, akkor ezek népességének átlaga hasonló a városokéhoz. Ennek ismeretében Sepsiszentgyörgy mezőváros 640 fős lakosságával meghaladta az átlagot. Mivel egy székely falu ekkor 51 családot, azaz 256 személyt tömörített, ez azt jelenti, hogy Sepsiszentgyörgy két és félszer népesebb település volt, mint az átlagos székely falu. Egyértelmű az is, hogy Sepsiszentgyörgy a székely települések rendszerében évszázadokon keresztül megőrizte népességi arányait és helyét.
A falu és a város nagyságát tekintve kijelenthetjük, hogy Marosvásárhely kivételével egyetlen olyan székely várost sem találunk, amelynek népességét ne előzte volna meg néhány falu lélekszáma. Így például Székelyudvarhelynél 7, Kézdivásárhelynél 13, Illyefalvánál 18, Sepsiszent­györgy­nél 24 székelyföldi település volt népesebb. Ezek alapján levonható az a megalapozott következtetés, hogy a városi jogállás elnyerésénél a település népességének száma nem játszott szerepet. A székely városok többsége, mint a székek főhelyei emelkedett ki a falvak sorából, és központi fekvése révén többnyire vásáros hely is volt. Sepsiszentgyörgy a sepsiszéki 44 település főhelyeként már a korai időszakban adminisztratív központ is. Itt tartották Sepsiszék gyűléseit, itt volt a szék törvényszéke is. Nem egyszer hoztak itt országos fontosságú döntéseket, például Luxemburgi Zsigmond magyar király, később Hunyadi János Magyarország kormányzója, majd Szapo­lyai János vajda, a későbbi magyar király.
Azonban a székely mezővárosi rangot nem minden település köszönhette központi fekvésének, adminisztratív szerepkörének. Kivétel is akadt. Így például Bereck városi rangra emelését stratégiai fekvése tette lehetővé: mivel a magyar királyság keleti határszéle fokozottabb védelmet igényelt. E státus fejében a berecki polgárok kötelesek voltak a közeli Moldvában kémeket fenntartani és tájékoztatni a székely ispánt a moldvai vajdák, illetve a tatárok katonai készültségéről. A bereckiek vigyázták az Ojtozi-szorost is, szükség esetén fák bedöntésével zárták el azt, így is késleltetve, akadályozva az ellenség betörését, gyors előrehaladását.
(folytatjuk)