A tél és a kormány

Az egyik kormány megy, a másik jön, de valahogy nehezen mozdul minden, az illetékes hivatalok mintha egyszerűen lebénultak volna, a változásokat érzékeny membránként figyelő tisztségviselők kivárnak, egymásra mutogatnak, és semmiért nem vállalják a felelősséget. Az emberek– kiszolgáltatva a középkori állapotoknak – már csak a csodában reménykednek. Csakhogy Románia 2012 februárjában nem a csodák hazája. Sok a hótorlaszokkal teli, járhatatlan út, némely falvakban már villanyáram sincs.
Van viszont új kormány. Băsescu elnök a beiktatási ünnepségen legalább tízszer köszönte meg a távozó Boc kormányfőnek és csapatának áldozatait, feláldozták magukat a válságban, nem is számíthattak népszerűségre az ország gazdasági stabilitását nagy áldozatok árán helyreállító intézkedéseik miatt – magyarázta. Az államfő egyetlen szót nem ejt népéről, arra csak népszerűsége delén hivatkozott állandóan, most nem beszél azokról, akik valóban áldozatokat hoztak azért a fejetlenségért, mely gazdasági reform címen az országban történt és történik. S itt az új kormány, Băsescu külön hangsúlyozza életkorukat, fiatalok, övék a jövő. De kik is ezek a szép­reményű ifjak? Udrea turisztikai és fejlesztési tárcáját egyik helyettese örökli, egy sporttanár, aki ráadásul másfél millió eurós üzletet kötött saját minisztériumával (?), s mostantól ő felel az infrastruktúráért, a beruházásokért. A távközlési miniszterről mit mondjunk? Porsche luxusautóján kívül aligha vezetett valamit is, de annyi már kiderült róla: adóbevallásában nem szerepelnek floridai házai. Kik ezek az emberek? A románul állandóan nyelvtani hibákat vétő Traian Igaş miniszter helyett most egy volt liberális politikus került a belügy élére, aki nemrégiben még a Băsescu–Boc-vezetést ostorozta, azóta viszont végigment a damaszkuszi úton, ahol mostanság is nagy a tolongás, megváltoztatta véleményét, most az elnök lelkes híve. Igen, elég rápillantani a tegnap esküt tevő miniszterek névsorára, ez bizony a második vonal, s hátuk mögött ott állnak tegnapi főnökeik.
Nem, itt nem változik semmi. A hidegben is tüntetnek a tereken, azt éneklik, hogy jön, jön a tavasz, s akkor majd nem százak, tízezrek mennek az utcára – amitől a mindenre figyelő Nemzetközi Valutaalap is tart, noha az egyik nagy német lap romániai helyzetismertetése épp őket nevezi meg a katasztrofális helyzet okozóinak...
A válság mélyül, tél van, hideg, hó és halál.