Szellemi fedélzet a szülőfalu fölött

Most, úgy tűnik, a Rétyi előnevet ki kell egészítenünk Nagyernyei Rétyi dr. Nagy Lajosra, amióta kezünkbe vehetjük a Nemes Gyula unokaöccsével együtt jegyzett Nagyernye című hibridműfajú, néhány lap híján 250 oldalas falukönyvüket, amely, ha a településmonográfia felől közelítünk hozzá, akkor képesalbum, de ha képeskönyvként lapozgatjuk, akkor monográfia. Ez a kétéltűség viszont a könyv előnyére válik, különösen a mai, a látvány világa felé hunyorgó korunkban, amelyben szinte több a kép, mint a szó.

Illesse dicséret a sepsiszentgyörgyi Cova-Design Studiót és a Cova-print Nyomdát, amiért és ahogyan ezzel a könyvalkotási móddal a műhelyükből kikerülő falumonográfiákat kiemelik az unalom és a közömbösség szürke mezőiből, bár meg kell mondanunk, hogy ez nem olcsó játék, de megéri. Ha Nagyernyét s az ezt megelőző Réty című, ugyancsak Nagy-művet egy most induló sorozat első fecskepárjának tekintjük, igazán örülhetünk az erdélyi és más könyves vállalkozások között is kiemelkedően szép kötetnek.

Nagyernye polgármestere, Jánosi Ferenc, miután dr. Nagy Lajos Réty-monográfiája eljutott hozzá, felkérte az általunk Rétyi Nagy Lajosként emlegetett orvost, hogy írná és szerkesztené meg szülőfaluja monográfiáját is. A csekket, természetesen Nagyernye önkormányzata állja.

Dr. Nagy Lajos egyik nagyernyei unokaöccsében, ifjú Nemes Gyulában olyan kutakodó hajlamú partnerre talált, aki a nagy ívű munka megteremtéséhez hatalmas adathalmazt hordott a monográfiaíró keze ügyébe, sőt, különösen az egyháztörténet és a hitélet dolgában szerzőként is részt vett a falukönyv megalkotásában.

Ezt a két aspektust feltétlen ki kell emelnünk:

1.) Adva vagyon egy olyan községi polgármester és községi tanács, amely fel tudja mérni, hogy a közösségszervezésben és ennek együtt és együvé tartásában milyen rendkívüli szerepe lehet a közösség önismeretét megalapozó és efölé szellemi fedélzetet ácsoló műnek. Ha valakinek kétsége lenne eziránt, akkor a kiadvány mottójául választott vers — Koosán Ildikó Erdély című verse — irányjelző, eligazító lehet, és a kötet egészéből felénk dereng: (...) Marcona ősök késő unokája én / Elszakadni tőled soha nem tudok! / Virág pusztul, ha gyökeret kitépnek, / Világa pusztul gyökértelen népnek, / Elvesznek örökre, mint a vándorok.

2.) A szülőhelyétől látszólag régen elszakadt dr. Nagy Lajos nem lett teljességgel ,,Rétyivé", mert lám, amint ez az album-monográfia személyi utalásaiból is kiderül, valamiképp mindig ott is otthon, és itt, a háromszéki Rétyen is itthon van, sőt, maga mellé segédet, mesterlegényt állítva, az anyaggyűjtéshez és könyvszerkesztéshez partnert keres, és talál. Ez ismét a generációs összefogás követendő modellje, mert van, aki fiatalságával járó elfoglaltságai és tapasztalatlansága miatt nem boldogulhat egymagában, és van, akit az idősödéssel, illetve távoli munkahellyel járó életforma akadályozna meg, hogy teljes értékű munkát engedjen ki a kezéből.

Nagyernye monográfiája a háromszéki olvasó számára példakép lehet, de ennél több is. Lapjairól Székelyföld túlsó pereméről is átdereng eme népcsoport, nemzetrész azonossága, ennek felemelő tudata, s a szerző személye, énjének szubjektív kivetítődése együvé tartozásunknak lenyomata. Arról nem is szólva, hogy Nagy Lajos személyén és családja közvetett ernyeiségén túl vannak személyekre lebontható kapcsolatok is. A Csernátoni családnév huzamos jelenléte Ernye történetében az én szülőfalum személyiségeinek kisugárzó erejét példázza, Nemes Antal tanár úr ernyei volta ugyancsak jó belépő Székelyföld peremvilágának társadalmába.

A monográfia gazdag tartalmi elemeiről meg sem kísérlem szólani, s a tartalomjegyzékre is csak utalok. A település természeti viszonyai, története, történelmi és mai helynevei, a népesség számának és szerkezetének alakulása, az életmód, a bennvaló és a ház, a falusi foglalkozások, az ernyeiek a hadak útján, az ernyei egyházak, iskolatörténet, közművelődés, népszokások, közigazgatás és sport, népi kultúra, egészségvédelem egy klasszikus monográfia repertoárját példázza.

Úgyhogy én kissé csodálkozom, amiért Nagyernyei és Rétyi dr. Nagy Lajos a középkori szerzetesek szerénykedő modorában figyelmezteti az olvasót, hogy ő nem bizonyos abban, hogy minden tudományos elvárásnak és szempontnak eleget tett-e szerzőtársaival együtt.

Ez a könyv így szép és így jó, ahogyan olvasólámpánk fé­nyébe került. Adná az Ég, a Jóisten, hogy minden településünknek meglegyen a maga Jánosi Ference, Nemes Gyulája és dr. Nagy Lajosa, hogy, ismét a számomra ismeretlen Koosán Ildikó egyetlen sorát idézve, ,,Erény legyen hát élni e rögökkel."