Délibábok bronzban és képzeletben

Mindezt csak azért írom, hogy senki ne várjon tőlem ezúttal tárgyilagosságot, ilyesmi műkritikában is ritka, mint a fehér holló, de a vallomás, a confessio úgy is, mint műfaj, teljességgel kizárja, s amúgy is elfogult vagyok Vetróval, mint apa a — na milyen? — gyermekével. Hogy miért vagyok elfogult? Bámulom munkakedvét, szorgalmát, kitartását, mindezek a tulajdonságok egy nem mindennapi művészdinasztia egyik oszlopos tagjának nem mindennapi forma- s (ez még ritkább!) arányérzékével, bizarrériákra is hajlamos, groteszk látásmódjával párosulnak. Éppen ezért megdöbbentő a tragédiaérzéke. Több húron játszik, mint az ókori költők, noha a húr — ez is az Ő titka — egy. Mindig az, amelyikre éppen szüksége van. Szükség pedig sokszor bont törvényt, különösen ha belegondolunk, hogy a hetvenes-nyolcvanas éveket, férfikorát kitartó munkában és vidéki magányban töltő művészt, aki már nem nagyon remélhetett új fordulatot az aranykorszak Romá­niá­jában, a kóros unalom országában, hirtelen halmozták el felkérésekkel, megbízatásokkal. Elég csak megnézni, hány köztéri szobra áll, és hol széles e hazában, s azon is túl. Hirtelen szoborba lehetett mintázni a magyar és a transzszilván történet nagyjait. Ilyesmiről 1989-ig csak álmodozni lehetett, s azt is titokban. Vetró pedig, mintha megsokszorozta volna önmagát, noha akkor tört rá a betegség is, amikor minden erejére szüksége lett volna, eleget tett az elvárásoknak, s közben volt ereje folytatni saját világát is, amelyet még fiatalon kezdett el, s amelynek alaphangulata, a bűbájos irónia azóta sem változott. Épp ezért fantasztikus, amikor rá tud hangolódni a nagy s tragikus történelmi személyiségekre, mert Don Quijote lovagolhat felénk (mögöttünk a szélmalmok), s mi ezen jókat derülhetünk — milyen érdekesek, amikor a bohóc sír, mi nevetünk —, de mondjuk Márton Áron tragikus hős másfajta megközelítést igényel. De minderről, Vetró táguló világáról alapos összefoglalót írt Banner Zoltán, a művészet hazai szerelmese. Ajánljuk tehát az albumot a művész és a művészet kedvelőinek. Tanulhatnak belőle, keresve a délibábot, bronzban, képzeletben…