Következmények nélküli ország (Magasles)

Megszokhattuk, felelősség nélküli országban élünk, mindenki azt mondhat, amit akar. Az agilis államfő — hogy hamarjában csak két kijelentését emeljük ki — következmények nélkül nevezheti bűnözők pártfogójának és korruptnak az igazságügyi miniszterét, és ugyanő, meglovagolva az olaszországi heveny románellenesség hatására feléledő hazai xenofóbia fakó lovát, elpanaszolhatja a megtévesztett közvéleménynek, hogy miközben román bűnözésről beszélnek, a napfényes Itáliában csak az elmúlt hónapokban kilenc román állampolgár lett gyilkosság áldozata. Másnapra kiderül, a szám pontatlan, de kit érdekel ez, hiszen amikor a cirkusz beindul — egy román férfi kirabolt, megerőszakolt és agyonvert egy olasz asszonyt —, maga a külügyminiszter javasolja, hogy a sivatagba kéne deportálni a romákat. Másnap már szánta-bánta meggondolatlan kijelentését, amely csak olaj volt a tűzre egy olyan országban, ahol utcákat neveznek el és szobrokat emelnek a Marsallnak, aki a külügyér elkapkodott, átgondolatlan ötletét néhány évtizede sikeresen valósította meg. (Igaz, nem a sivatagban…) Az ország miniszterelnöke néhány éve, a nagy bánsági árvízkor az őt megrohanó, házukat, javaikat elveszítő szerencsétlen kérelmezőket, vadonatúj gumicsizmájában topogva, azzal utasította vissza: ,,mit akartok, csak nem építhetünk nektek hoteleket?" Most pedig az ország harmadik vagy negyedik embere, Olteanu képviselőházi elnök csattant fel, s utasította vissza meggondolatlanul és durván az amerikai nagykövet bírálatát. Amely pedig a jelenkori Románia egyik Achilles-sarkát emlegette fel, mondván, hogy késik az igazságügy reformja… A házelnök hebehurgyán reagált. A liberális politikus ösztöneiben mintha még élne a régi hagyomány, a belügyekbe való be nem avatkozás gondolata, s végül is mit nekünk Amerika? Igen ám, de órák múlva már az amerikai — hangsúlyozzuk, nem a nagykövet, hanem az Egyesült Államok véleménye mellé sorakozott fel az angol nagykövet is, s itt már nem lehet a belügyeinkbe való be nem avatkozásról magyarázni, mert Románia az Európai Unió tagja, s az egyik kérdés, amely a brüsszeli bürokratákat aggodalomba ejti Románia jövőjével kapcsolatban, éppen a korrupció, melynek meggátolását az igazságügy reformja nélkül aligha lehet ép ésszel elképzelni. Csakhogy ép ésszel nyilatkoznak-e különben épeszű politikusok, amikor valami miatt magukon kívül vannak? Egy kis száraz önmegtartóztatás a nyilatkozatokban (is!) jót tenne…