Az 50. vándorgyűlés (Magyar Olimpiai Akadémia)

Fogalmazhatok úgy is, mint a jubileumi vándorgyűlés résztvevője, hogy hazaérkeztünk, hiszen kilencven óta — amióta működik igazából a testvérmegyei kapcsolat — úgy megyünk a testvérmegyébe, mint haza. Nem feledhetjük el, hogy kilencven áprilisában három várpalotai futó, Méreg József, Gavallér Tamás, Kovács Péter (és kísérete) a Barátság stafétájával elszaladt hozzánk, Háromszékre, Sepsiszentgyörgyre, magukkal hozva a Veszprém megyei emberek üdvözletét, jókívánságát (az anyagi segítséget még nyolcvankilenc decemberében elhozták a Veszprémi Napló kezdeményezésére és irányításával, elsőként szaladt be karavánjuk Magyarországról Sepsiszentgyörgyre, amikor még mindennap alkonyat után ropogni kezdtek a fegyverek), és hozták — akkor még erre nem is gondoltak — az ötletet, a sugallatot a kocogó mozgalomra, a szupermaratoni futás átvételére, felkarolására. Mert legyünk tárgyilagosak, a Barátság-staféta nem mindennapi tette fogalmaztatta meg Csutak Tamással a mondatot: Mi is visszafutunk Veszprémbe.

És visszafutottak. És aztán többé nem volt megállás, mert elfutottak Zágontól Rodostóig (kopjafát vittek, és néhány marék szülőföldet Mikes Kelemennek), Sepsiszentgyörgytől Tatáig (a Magyar Világjátékra)..., megalakították a Gáll Lajos Futókört, mely minden tavasszal megszervezi a Gáll Lajos-futónapot, mely sorra rendezi a város kocogómozgalmának különböző versenyeit, és lehetővé teszi, hogy a Háromszék-váltó minden esztendőben részt vegyen az Arad—Békéscsaba—Arad és a Bécs—Budapest szupermaratonin. Nagyszerű teljesítmény ez, egy nagyszerű sugallat, ötlet eredménye. Nem hagyhattam ki, s a jubileumi vándorgyűlésen méltattam — Köszönet a várpalotai futóknak címen — a két város futóinak baráti kapcsolatát, mely lehetővé tette csatlakozásunkat a világot hódító kocogómozgalomhoz, vagy ha így jobban hangzik, a Fuss az egészségedért világméretű akcióhoz.

Na de hagyjam a futókat, hadd rohanjanak, én pedig térjek vissza a vándorgyűléshez. Útban a gyűlésterem felé megálltunk a Trianon Múzeum előtt, s mielőtt még beléptünk volna, nevet változtattunk: a ,,Fájdalom múzeuma". Szívszorongató, torokmarkoló az a másfél óra. Hadd, ne részletezzem, mert nagyon fájó emlékeket kavart fel.

A vándorgyűlés több mint kétszáz résztvevőjét Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Akadémia elnöke és Várpalota polgármestere, Németh Árpád köszöntötte. Külön üdvözölték a megjelent olimpiai bajnokokat, a felvezetőben viszont elmondták, hogy itt, Várpalotán készült fel a berlini olimpia úszóbajnoka, Csík Ferenc, s azért itt, mert az akkori Magyarországon a várpalotai volt a berlinihez hasonló, hideg vizű szabadtéri medence. A felkészülés eredményét ismerjük — Rejtő Ildikót, Mendelényiné Ágoston Juditot, Lemhényiné Tass Olgát, Buzánszky Jenőt (a tiszteletbeli székelyt), Szondy Istvánt, Varga Jánost, Horváth Zoltánt, az olimpiai versenyzőket, Halász Jánost, Németh Sándort, Rádi Józsefet...

Közel negyedszázad, ötven vándorgyűlés — s akkor még nem szóltam a MOA vezette Olimpiai Körök, hagyományőrző csoportok rendezvényeiről... — bő választékot kínálnak a jubileumi találkozó témáira, s élnek is vele az előadók, Dr. Jakabházyné Mező Mária MOA-főtitkár, a MOA Tanács tagjai — Ivanics Tibor, Dr. Szabó Béla, Györ Béla, Szlatényi György, Schlegel Oszkár. A MOA és a Magyar Diáksport Szövetség mindig is jó kapcsolatot ápolt egymással, s hogy ez így lesz a jövőben is, azt az Aján Tamás és Deák György, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke aláírta együttműködési megállapodás biztosítja.

Következhetett a betekintés Várpalota sporttörténetébe a nyolcvanéves Várpalotai Bá­nyász SK sikereinek felelevenítése Poór Gyula, a várpalotai Olimpiai Baráti Kör elnökének előadásával.

A MOA elismeréseinek átadása után Ács János, Tapolca város polgármestere lépett a mikrofonhoz, és bejelentette: az 51. vándorgyűlés résztvevőit szeretettel várja Tapolca város 2008 márciusában.

A vándorgyűlés második napján emléktáblát avattunk, a városi sportcsarnokban a Várpalotán született olimpiai versenyzők emléktábláját helyeztük el, szurkoltunk a Méreg Józsiék rendezte Baglyas-futáson, végül pedig Öskün, a Garai-vár bástyáján kialakított kerek tetejű templomban elénekeltük a himnuszt. Ezzel ért véget a kétnapos várpalotai rendezvény, s azzal a reménnyel, hogy jó egészségben viszontlátjuk egymást Tapolcán az 51. vádorgyűlésen.