A magyarság parlamenti képviseletének esélyei

Márpedig legalább ugyanannyira, ha nem éppen sokkal fontosabb az, hogy a 2008-as parlamenti választásokon az erdélyi magyarságnak van-e esélye bejuttatni képviselőit a törvényhozásba. Hiszen a román parlamentbe négy évre választjuk képviselőinket, rá­adásul a fontosabb belpolitikai döntések helyszíne változatlanul Bukarest marad.

Jelenleg rendkívül zavaros a helyzet: két választási törvénytervezet verseng egymással. Az egyik a kormány által elfogadott vegyes, a másik az államfő által szorgalmazott többségi választási rendszerről szól. A vasárnapi népszavazáson arra a kérdésre kellene igennel vagy nemmel válaszolni, hogy egyetértünk-e az államfő által javasolt névre szóló szavazási rendszer bevezetésével. A referendum eredményétől függ, hogy az államfő jóváhagyja-e a kormány változatát, vagy pedig — amennyiben érvényes a népszavazás (azaz a lakosság többsége — fele plusz egy — az urnákhoz járul), és az igennel szavazók tábora nagyobb — arra szólítja fel a parlamentet, hogy a választók akaratának megfelelő többségi rendszerről szóló törvényt fogadjon el.

Az erdélyi magyarság számára első látásra a kabinet verziója az előnyösebb, hiszen a névre szóló szavazást ötvözi az arányos képviselettel, így a kisebb pártoknak, köztük az RMDSZ-nek is van esélye a parlamenti képviseletre. Másfelől az államfő által szorgalmazott elv igen tetszetős. A lakosság ugyanis szeretné, hogy valamennyi honatyát névre szólóan válasszon, és a törvényhozó testületbe ne a pártok listáiról kerüljenek be politikusok. Hátránya ennek a rendszernek, hogy a magyarság csak a Székelyföldről küldhetne képviselőket a törvényhozásba, nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a szórványban magyar jelölt szerezné meg a voksok többségét.

Az RMDSZ teljes mellszélességgel a vegyes választási rendszert támogatja, hiszen ezzel nagyobb esélyei vannak a parlamenti képviseletre. Könnyen megeshet azonban, hogy mégsem ez kerül ki győztesen a csatából. Éppen ezért súlyos taktikai hiba, hogy a szövetség nem kardoskodott a Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt által kidolgozott javaslat mellett, amely hivatalból számarányának megfelelő képviseletet biztosítana valamennyi kisebbségnek. Ez a javaslat mindkét rendszerre alkalmazható lenne, és attól sem kellene tartani, hogy a névre szóló szavazás elve miatt parlamenti képviselet nélkül marad az erdélyi magyarság. Nem beszélve arról, hogy ha már a helyek száma biztosított, a magyarok is névre szólóan dönthetnék el, kiket szeretnének a parlamentben látni. Így a magyar—magyar verseny is biztosított lenne anélkül, hogy ezzel a parlamenti képviselet kerülne veszélybe. Vagy talán nem is a magyarság képviseletének elvesztésétől, hanem a magyar—magyar megmérettetéstől félne az RMDSZ?