Sporttermet avattunk

Nyisd ki, babám, az ajtót... — jobb, találóbb dalt nem is választhattak volna... Nyisd ki, hogy lépjenek be a legénykék, a leánykák, egyszóval a sportpalánták, hogy kifejezésre juttathassák tehetségüket, bizonyíthassák szorgalmunkat, munkabírásukat s a kemény munkával elért fejlődésüket; hogy bizonyíthassák, Sepsiszentgyörgy és vidéke tehetségforrásai kiapadhatatlanok, csak szét kell nézni, csak akarni kell, és merni, mert saját magunk erejére (az emberi anyagra gondolok!) támaszkodva is meg tudunk élni! Természetesen, ha biztosítják a szükséges anyagi hátteret.

Nyisd ki, babám, az ajtót... — hadd lépjenek be a szakképzett testnevelő tanárok, edzők, hogy megtanítsák szárnyalni a felfedezett, felkarolt tehetségeket, hogy bizonyíthassák elhivatottságukat, felkészültségüket, szaktudásukat, pedagógusi, pszichológusi, edzői és emberi kvalitásukat.

Nyisd... csendesen, mert meghallják a szomszédok. Csendesen mondom, de inkább halkan ismételem, amit Albert Álmos polgármester mondott az egyéves késésre célozva: Ami késett, nem múlott. Mi megtettünk mindent... Végül megértük, hogy többen is jelezzék levélben birtoklási szándékukat... Borbély László miniszter úr: ,,...A jó munkához idő kell! (Szándékosan nem tettem három pontot a mondat végére, hogy még véletlenül se tudják odagondolni a szállóigeként szárnyaló ,,...még több"-et) Hogy felnézzenek ránk! Mert az, amit csináltunk, az jó, sőt, nagyon jó!" Szent meggyőződésem, hogy a miniszter úr többre gondolt, mint az országban felépített 270 (ebből 12 Kovászna megyében) sportterem, -csarnok, valahol a mondandója mögött ott bujkált a jövőben kezdődő ,,uszodaprogram", mely 70 uszodáról szól (10 olimpiai méretű, 20 közepes és 40 kisebb), a kézdivásárhelyi műjégpálya, melyet be kell fedni, s ezt a munkát illik támogatni, gondolt a még építésre váró öt Kovászna megyei sportteremre. Örüljünk, és menjünk előre! — így a miniszter úr. — Isten éltesse a sepsieket, s minket se hagyjon el!

Jó hangulatban kezdődött el a rövid, szemléltető sportbemutató. Tornászok (így legalább látták a hatalmasok, hogy Sepsiszentgyörgyön még van tornasport, s nem ámulnak-bámulnak, amikor egy nemzetközi tornásztalálkozóra kérik a sportcsarnokot), birkózók és kosárlabdázók léptek a játéktérre. Fiúk mind, mintha nem is lennének női sportolók Sepsiszentgyörgyön. S akkor csodálkozunk, hogy nem lett még szebb a sportbemutató...

Péntek estétől gazdagabbak lettünk egy sportteremmel. És gondterheltebbek is... De hagyjuk ezt. A gondokat megoldják az illetékesek. Rövidesen gazda kezére bízzák a sporttermet, a gazda szeme pedig mindent lát, gondját viseli, leparkettezi a játékteret. A gazda mindent megold. Egy dolgot azért vegyünk le a válláról: a köszönet mondást.

A sport nevében köszönjük, építtetők, köszönjük, építők!