Az RMDSZ vereséggel felérő diadala

Hihetetlen, hogy a szenátor urak nem érzékelték, hogy a pártjuk vagy érdekszövetségünk — fogalmazzon ki-ki ízlése szerint — az utolsó választások óta közel százötven ezer szavazót vesztett, s holtbiztos, hogy azok, akik vasárnap Tőkés Lászlóra adták voksukat, nem támogatták volna az RMDSZ-t. Talán még a közös listát sem. Mert a Markó—Verestóy—Borbély László—Kelemen Hunor-féle csúcsvezetés arroganciája, a hatalomba való kényelmes befészkelődése elérte a közösség tűrőképességének határát. Meglehet, hogy a román közvélemény által a legeurópaibb képviselőnek tartott Frunda György makulátlan öltönye, nyakkendője, márkás töltőtolla és notesze sokakat lefegyverez, az is, hogy Borbély László állandó nyüzsgése a lázas munka látszatát kelti, Kelemen Hunor elrugaszkodott nyilatkozatai fiatalos szókimondásnak tetszenek, Markó Béla minden eseményre, történésre jól időzített és eszes megnyilvánulása imponál, mégis az, amit a szövetség ma, 2007-ben nekünk, magyaroknak felmutat, igen kevés. Közösségünk érdekében kifejtett munkájuk mára alig értékelhetővé senyvedt, s kampánybeli öntelt viselkedésük, nagyot mondó választási deklarációik, no meg az eredményhirdetés utáni lovagiatlan nyilatkozataik teljes szépségükben mutatták meg önimádó, ellentmondást nem tűrő, saját anyagi és politikai érvényesülésüket mindenek fölé helyező személyiségüket.

Pedig bele kell törődnie mind Frunda Györgynek, mind Markó Bélának és hűséges fegyverhordozóiknak, hogy az EP-választásokkal megszűnt az RMDSZ egyeduralma. A magyar szavazók közel fele mást akar. Elég volt a szövetség mindentudásából, kizárólag klientúráját futtató, sértően protekcionista viselkedéséből, az ellenfelet nem legyőzni, hanem eltiporni kívánó attitűdjéből, elég volt a nagy szólamokból, a be nem váltott ígéretekből, a hanyag és önző politizálásból, az ízléstelenkedésig fajult önreklámokból, s ami talán a legfontosabb, sorozatos téves politikai döntéseikből. Elég volt a köpönyegforgatásból, a politikai prostitúcióból, az apró bosszúkra épített érvényesülésből. Ha a magyar közösségben a felsorolt sérelmek nem élnének, ha az RMDSZ pluralizmusra törekedett volna, ha valóban sokszínű érdekszövetségként működik, ha a szövetségen belül nem ragadja kezébe a hatalmat egy kis csoport, talán minden másképp alakul. De a valóság lehangoló, egymillió szavazati joggal rendelkező magyar ember helyett mindössze négyszázezer szavazott, s ha Tőkés László nem kínál alternatívát, úgy másfél százezerrel még kevesebben lettek volna. Önvizsgálatra, nem felelőtlen vagdalkozásra lenne most szüksége az RMDSZ-nek és győztes EP-képviselőinek. Mert valamit menet közben nagyon elbaltáztak.