Blues a színházban

Legalábbis ez a kép körvonalazódik a zenekar múlt szombati sepsiszentgyörgyi fellépése után, amikor a Tamási Áron Színházban emlékezetes koncerttel lepték meg a produkciójukra változatlanul fogékony háromszékieket. Földes László rekedtsége ellenére egyáltalán nem bizonyult hangtalannak, sőt, vélhetően nagy erőfeszítéssel, de ez maradjon az ő titka, szinte teljes egészében hozta formáját bandájával együtt — Fehér Géza, Gyenge Lajos, Hárs Viktor, Nagy Szabolcs, mindannyian dzsesszt is játszanak —, ma legalább olyan jól szól a HBB, mint rég. A közel háromórás koncerten eljátszották a régi, immár klasszikusnak és legendásnak számító dalokat, amelyek azért a nyolcvanas évek óta mit sem vesztettek időszerűségükből — elég csupán a nyitányként előadott blues soraira gondolni, miszerint ,,jó nekem a Trabant, nem kell Cadillac", de itt hosszasan idézhetnénk az igényes dalszövegekből —, illetve elhangzott néhány szám a most megjelent Senkifalva című új albumukról. Nem újdonság, hanem tény: a 62 esztendős Földes László, azaz Hobo legalább annyira színházi ember, mint énekes, az ,,idős pannóniai csavargó" a debreceni Csokonai Színház tagja. Így aztán a világ legtermészetesebb módján a HBB teljesen otthon van a színházban, igaz, néha azért a koncertet követő lelkes hallgató felugrana a székből, és tombolna, mint azt egy figyelemre méltó koncerten szokás. ,,A tehetségért aprópénz jár, tudom, történhetnek velünk nagy változások, de régi szarba lépünk az új úton" — énekli Hobo az általa bemutatott, gyönyörű Viszockij-dalok egyikében (hallgatható egyébként Földes László honlapján, de még jobb lenne itt, élőben követni!), persze, ezen kár keseregni, inkább érdemes kitartással hallgatni a zenekart. És főként várjuk vissza Földes Lászlót és bandáját: dallal, verssel, amivel éppen csak jönni akarnak. Lehet József Attila, Faludy György, Villon, Viszockij s végül, de nem utolsósorban: eredeti HBB. Mert az immár örök.