Egy párt, két párt?

Most, hogy ,,leányálma", a választási rendszer megreformálását célzó elképzelése elbukott a népszavazáson (de fogalmazhatnánk úgy is, hogy a szűk látókörű választók nem ismerték fel az elnöki zsenialitás jegyeit hordozó egyéni körzetes választási rendszerben az újdonságot, s ezért érdektelenség miatt lett érvénytelen a népszavazás!), a volt pártja megreformálásával foglalkozik. Az egyik állandó vád ellene agilitása, nehéz természete mellett éppen az, hogy nem emelkedik ― ahogy erre magas állami funkciója feljogosítaná, sőt, kötelezné ― a politikai pártok fölé, hogy továbbra is volt pártja irányításán tartja a kezét. Legújabb elképzelése is, amilyen bizarr, éppen olyan bizarr reakciókat szült. Egyesült ― ide illő szép szóval: fuzionált ― a Demokrata Párt a Stolojan vezette, a liberális pártból kiváló szakadár pártalakzattal… Hogy ennek milyen következményei lesznek a parlamentben s a politikai életben, egyelőre átláthatatlan. Egy dolog azonban bizonyosan kiderül: Băsescu növelni akarja az amúgy is legnagyobb támogatottságot élvező Demokrata Párt erejét és befolyását. Hogy ez sikerül-e ― rejtélyes. Az egyéni körzetes rendszer bevezetése mellett az elnök régi álma az előrehozott választás, melynek során végre megszabadulhatna régi riválisától, Călin Popescu Tăriceanutól. Hogy ezt az elképzelést mennyire segíti a pártfúzió, amelyet ,,demokratikus módon" felülről, a tagság, a népség-katonaság feje fölött intéztek Băsescu hűséges emberei, Emil Boc és Theodor Stolojan, teljesen nyilvánvaló, és nem vet jó fényt az egészre. S az is bizonyos, ha eddig nem tudtuk volna, hogy Romániában a sors kifogyhatatlan kegyelméből nem ideológiák mentén szerveződnek és működnek a pártok. Ha így működnének, egy magát nevében is liberálisnak tartó kis szakadár alakulat nem egyesülhetne egy jobboldalinak tartott párttal, amely az Európai Parlamentben a legnagyobb alakzathoz, a Néppárthoz tartozik. Az egyik, mondjuk így, konzervatív (de nálunk éppenséggel populista) demagógiája kizárja a liberálisokat, akik az európai politikai családok egy másik csoportjához, a liberális frakcióhoz tartoznak. Azazhogy kizárná. Egy normális országban. Abszurdisztánban viszont ― és ezt ez a fúzió is ékesen bizonyítja! ― minden lehetséges. Még az is, hogy a Zsil völgye Esthajnalcsillaga, a majdnem tíz év után újra szabadlábra kerülő Miron Cozma bányászvezér belép a politikába, s kihasználva kétségtelen népszerűségét, pártot alapít, vagy valamelyik jobboldali radikális pártot erősíti. Lehet találgatni, hogy melyiket. Igen, Abszurdisztánban, a korlátlan felelőtlenség pátriájában minden lehetséges…