Az eredmény a fontos

A magyarság győzelmeként elkönyvelhető eredmények mámora után mintha még nem tért volna magához egyik fél sem. Folytatódni látszanak a kölcsönös vádaskodások, pedig lejárt már a kampány, mindkét fél belső ügyeivel van elfoglalva, eredményeket értékel, ki szankcionál, ki jutalmaz, ki lemond, ki megőrzi tisztségét.

Néha-néha maguk a szereplők is rácsodálkoznak erre a csata utáni állapotra: Markó Béla például kijelenti, hogy tárgyalna ő, de kivel? Tőkéssel, Szász Jenővel vagy Orbán Viktorral? Aztán a református püspök jegyzi meg, hogy lassan-lassan Traian Băsescu államfő is nyitottabbnak mutatkozik a tárgyalásra, mint az RMDSZ vezetősége.

És van valami Tőkés szavaiban, mint ahogy talán Markó Béla replikájában sem csak a cinizmus érződik. Egy hete sincs, hogy az államfő által a Cotroceni-palotába konzultációra hívott RMDSZ küldöttsége dokumentumot nyújtott át az államfőnek, amelyben rögzítették, hogyan is képzelik el a hosszú távú oktatási paktumot. Kitértek a magyar nyelvű oktatás problémáira, követelték, hogy Románia földrajzát és történelmét is anyanyelvükön tanulhassák a kisebbségi diákok. Tették egyszóval a dolgukat, képviselték az erdélyi magyarság érdekeit.

Tőkés Lászlót fogadta Traian Băsescu. A találkozót sikeresnek nevezte mindkét fél. Szó esett egyebek mellett az autonómiáról. Băsescu a decentralizáció mellett érvelt. Tőkés tette a dolgát: képviselte az erdélyi magyarság érdekeit. Kitértek az oktatási paktumra. Az államfői hivatal közleménye szerint Băsescu és Tőkés egyetértettek abban, hogy olyan oktatási rendszert kell megteremteni, amely a kisebbségi iskolákban tanulók számára is azonos esélyeket biztosít a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, mint a román diákok számára. Tőkés, akárcsak az RMDSZ, és akárcsak Băsescu, a hosszú távú oktatási stratégia szükségességét hangsúlyozta.

Úgy tűnik tehát, hogy ha önszántukból nem is ülnek le tárgyalni az RMDSZ vezetői és az ellenzék képviselői, a közéleti történések lassan, de biztosan megteremtik azokat a helyzeteket, amikor kénytelenek ugyanúgy fellépni, és ugyanazt állítani. Mint például az oktatás kérdésében. Már csak azt kellene belátni, hogy jóval hatékonyabban tudják ugyanazt mondani, ha együtt, és nem külön-külön teszik. Így lehet ugyanis eredményesen politizálni. Márpedig a választók az eredményességet, és nem az eredetiséget szokták díjazni.