Ami még a félsiker mögött áll (Sportélet)

Ez pedig arra a következtetésre juttat, hogy az elmúlt három év alatt nem történt semmi érdemleges, vagy ha mégis, az elenyésző, szinte figyelemre sem méltó, persze, ha nem vesszük figyelembe mind a teljesítmény, mind a tömegsport folytonos hanyatlását, annak ellenére, hogy most éppen két felső osztályú csapatunk van.

Az elsőt sem kísérte nagy népszerűség, elismerés, mindjárt a második hozzászóló így kezdte mondandóját: Ön (szerk. megj.: a megszólítás az igazgatónak szólt) jöjjön el hozzánk, s ott tájékozódjék a gondjainkról, problémáinkról... A jelek szerint az igazgató nem vette szívére a kérést. De vajon csak a kérést?

Na de nézzük a szerdai tanácskozáson elhangzottakat (azokat, melyekről még nem írtunk a csütörtöki számunkban).

Marian Ştiopu sportigazgató, bizonyítva, hogy olvas, felvezetője végén megfeddte a megyei tanácsot azért, mert ennek stratégiájából teljesen hiányzik a sport! Keresztély Irma főtanfelügyelő megvédte a tanács becsületét: ,,Önök a szakembereikkel segítsék a megyét, hogy megalkossa a sport stratégiáját." A főtanfelügyelő igazát megerősítette a Nemzeti Sporthivatal képviselője, Lucian Vasiliu, aki aztán eleresztette magát, és sportelméleti leckére váltott át. Ez nagyon unalmas volt.

A folytatásban előtérbe került a sportbázisok kérdése. A sportigazgató: ,,Van egy műfüvespálya-építési programunk, s nem éltünk vele, mindössze egy pálya épült, s az is itt, Szentgyörgyön." Baki János, a megyei tanács képviselője így fűzte tovább a beszélgetés fonalát: ,,Négy év alatt tizenegy terem épült a megyében, most építik a csernátonit, majd következik a zabolai, a zágoni és a gidófalvi, aztán valamikor később a kommandói, ami pedig a műfüves létesítményeket illeti, tervben van a vargyasi, a dobollói, a maksai és egy újabb szentgyörgyi." Ion Ursache még hozzáfűzte: ,,Azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a sportbázisok építésénél nehézségek merültek fel a területek megszerzésével, na és a helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok anyagi lehetőségei is behatároltak..." Ezután hangzott el György Ervin prefektus első következtetése: ,,A sportoláshoz meg kell teremteni a feltételeket, s ezután megszervezni a tevékenységeket. Úgy látom, hiányzik a kellő koordinálás... A megyei tanács stratégiájából pedig nem hiányozhat a sport!" Ezután megemlítette Verestói Attila szenátor székelyudvarhelyi példáját (a férfi kézilabda terén tett befektetését, anyagi támogatását). Vasiliu úr is kirukkolt egy példával, ő Gigi Becalit istenítette (na de erről már szóltunk a csütörtöki tudósításban). Ami pedig a meglévő termek felhasználását illeti, Váncsa Albertné, a Mikes-ISK vezető tanára javasolta: ,,Nézzük meg, délután 16 óra után melyik sportterembe ki lép be. Segítsük az ISK-t, hogy a környéken is beindíthasson egy-egy szatelitcsoportot, s ily módon szélesítse a tehetségek kiválasztását, a fiatalok bevonását a sportéletbe." Kodolányi András, a bodoki iskola igazgatója a bodoki sportterem felhasználási programját ismertette: ,,Bodokon 15 óráig az óvodások, iskolások használják a sporttermet, 15 óra után a falusi fiatalok. Nincsen gond. Javasolom, hogy a sportjátékok és az aerobik mellett kapjanak helyet az egyéni sportok is, pl. az atlétika." Ezt követően másodszor hangzott el a prefektus szájából a ,,koordinálás" szó. Igaz, nem mondta, hogy kinek kellene koordinálnia, de feltételezem, az előző évek tapasztalataira alapozva, nem Marian Ştioputól várja ezt. A távol-keleti küzdősportok edzői — Petru Olteanu, Pakocs Ferenc — hiányolták a speciális termet, sőt, Pakocs Ferenc azt is megjegyezte: ,,A kormány építi a sporttermeket, de nem végeztet előzetes tanulmányokat, hogy hová is építse azokat".

Keresztély Irma szinte megnyugtatásként mondta, hogy 2008-tól új sportterem- és sportuszoda-program kezdődik. A főtanfelügyelő bejelentése új reményeket ébreszt, ha máshol nem is, de legalább Kézdivásárhelyen megépül az úszómedence. Gondoltuk mi... S amíg ezen örvendeztünk, Marian Ştiopu igazgató tolmácsolta Kurkó János, a Román Jégkorong-szövetség elnökének üzenetét: ,,A jégpályaépítés tervében Suceava, Brassó és Sepsiszentgyörgy szerepel."

Tovább szőtték a beszélgetés fonalát. Lucian Vasiliu a sportlétesítmények decentralizálásának folyamatáról kezdett beszélni. ,,Beindult — mondta —, aztán leállt, mert a helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok nem igényelték a tulajdonjogot. Reméljük, rövidesen felgyorsul a decentralizáció." Csak kérniük kell a tanácsoknak! (hirtelen beugrott: ezelőtt jó pár évvel Sever Rădăcuţáék — ő volt akkor a sportigazgató — pert indítottak a város ellen a városi stadion és a sportcsarnok tulajdonjoga ügyében. És milyen mellveregetéssel...) Na most itt a lehetőség: a kormány, úgy tűnik, kész lemondani a sportlétesítményekről az önkormányzatok javára. Kérni kell azt a sportbázist. Kérni. Főleg most, amikor gondja van a városnak azzal, hogy miként teremtse meg a független Iskolás Sportklub életre hívásának, majd működésének feltételeit. Bátorításként még egyszer megemlítem a székelyudvarhelyi példát. Csodálatosan működik: a város sportéletét kifogástalanul szolgálja. Székelyudvarhely nincs a világ végén, tájékozódni kell. Nem szégyen tanulni. Lám-lám, milyen közel kerültünk egy álom — az önálló iskolás sportklub — valóra váltásához. Csak akarat kell hozzá! Önzetlen akarat. Önzetlen! És minden tényező részéről!

A fél sikerrel zárult tanácskozás végkicsengéseként hadd idézzük Farkas Csaba sportért felelős tanfelügyelő szavait: ,,Felesleges volt ez a beszélgetés. Az érdekeltek nagy része távol maradt. Beszéltünk a specialistákról, s közben tudjuk, hogy senki sem veszi figyelembe őket. Beszéltünk a kormányprogram sporttermeiről, s arról mélyen hallgatunk, hogy félkész állapotban adják át a tanácsoknak, hogy azok befejezzék a munkálatokat (víz, villany, kanalizálás...). A politika zengi a megszokott frázisait, a stratégiát pedig a szakemberektől várja, de senki meg nem hallgatja őket."

És akkor jött a megyében először járó Lucian Vasiliu, és az elhangzottak után is megdicsérte ,,jó munkájáért"a sportigazgatóságot!?!

Miután égbe emelte Gigi Becalit, nincs, min csodálkoznunk. Töké­letesen klappolt sportmozgalmunk jelenéhez.

Befejezésül: és akkor mikor is lesz a teljes részvétellel jól koordinált tanácskozás sportmozgalmunk rövid és közép távú prioritásairól? Újabb három év, egy hónap és egy nap múlva?