Rendhagyó megemlékezés Maksán

,,Gondatlan szülék hanyagságát látom, kik gyermekeiket számba se véve utcán kóborolni, gondatlan szárnyakra eresztik, kitéve minden veszélynek… Minden bel, s azokon lévő épületek, úgy külső fekvőkből (szántók, kaszálók stb. — Kgy. Z. megj.) alakítassék egy kisded óvoda" — írta az alapító maksai Teleki Zsigmond (1823—1857) ,,önkéntes jóakaratából, tiszta szíve szent sugallata érzetéből véghagyományos rendeletében" halála előtt néhány hónappal. A faluközösség már 1992-ben megemlékezett a jótevőről. A községi óvoda felvette a nevét, s az épület homlokára emléktáblát helyeztek. 1857 tisztes évszám e témában, ugyanis Erdély-szerte csupán az 1830-as években kezdenek megjelenni az első ,,kisdedóvó intézetek".

Advent második vasárnapján nyitott az Ünnepváró. A református templomban t. Babos Barabás Berta lelkipásztor hirdetett igét, emlékezett a kis intézmény alapítójára. Teleki érdemeit Oláh Badi Álmos polgármester és Jákób Ildikó óvónő méltatta. A művelődési otthon nagytermét valóságos kiállítássá varázsolták az óvó­nők. Felnagyított és közszemlére tett régi óvodai csoportképeken kereste a közönség az egykori kis óvodásokat, megcsodálták a gyermekek munkáit, gazdag műsorukat tapssal viszonozták. 150 égő gyertya ölelte át a színpad elejét, emlékeztetve a lepergett másfél századra. ,,Azóta mintegy 2400 gyereket írtak be a helybeli református egyház anyakönyvébe — mondta előadásában Jákób Ildikó. — Ha ezek a gyerekek most élőláncot alkothatnának, annak hossza 3,2 kilométert tenne ki!"