Ünnepel az MSC (Egyesületi élet)

Így lesz ez az idén is. Ezúttal a Park vendéglőben pillantanak vissza az év nagy versenyeire, eredményeire, itt jelzik sebtében — ünnepkor nem illik megterhelni a szürkeállományokat — az új esztendőre szőtt terveket. Eltérően az előző évek hagyományaitól, ma 17 órakor sajtótájékoztatóval kezdődik az ünnepség.

Nem akarok ünneprontó lenni, de messze áll tőlem a dicshimnusz gondolata is, így aztán igyekszem az igazság ösvényén maradni. Na szóval, kezdem azzal, hogy az objektív körülmények közepette, a pontozandó (mert ma a román sportéletben ez a trend, igaz, nem a legjobb, hiszen sújtja a sportjátékokat) eredmények alapján az MSC marad megyénk sportmozgalmának zászlóvivője. Ha az atlétái az idén adósak is maradtak a éremgyűjtésben, helyükre léptek a birkózók, akik minden idők legeredményesebb évét zárták az idén — világ- és Európa-bajnokságon szerepeltek, ez utóbbiról ezüst- és bronzérmeket hoztak, az országos bajnokságokon pedig egy szekérderéknyi arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek —, a tornász Adrian Bucur tagja lett az olimpiára készülő válogatott keretnek, a női kézilabdacsapat pedig kemény küzdelemben harcolta ki a felsőházba jutás jogát.

Adrian Bucur mellett az olimpiai kvóta megszerzéséért küzd majd 2008-ban a két felnőtt válogatott atléta — Maricel Ionaşcu, George Halapciuc —, a három birkózó leány: Mihaela Munteanu, Bianca Ianculovici, Adina Popescu. És hadd mondjam el azt is, hogy függetlenül a kézilabdázók bajnokságban elfoglalt helyétől, ebben a csapatban van két-három olyan játékos, aki korosztályának válogatottja lehet. Ilyen tehetségek birtokában kötelessége az MSC-nek támogatni őket, és nem akármilyen szinten, hanem úgy, hogy garantálja a fejlődésük folytonosságát, sőt, fokozását. De csak a már feltűnt tehetségeket? Nem, ennél sokkal többet várunk a klubtól! Ez a több pedig a második vonalra való figyelést célozza, hiszen ezzel tudja megoldani csak az őrségváltást, mely biztosítja aztán a magas szintű eredményesség folytonosságát.

És akkor még nem szóltam létesítményeinek korszerűsítéséről, pedig a mögöttünk maradó esztendőben e téren is tett egyet s mást a klub. Gondolunk itt az erőteremre, az eredményt jelző táblára, a szállodára, az étteremre... a sportfelszerelésekre. Na meg az sem lebecsülendő tény, hogy megteremtette a versenyekre való felkészülés, a versenyeken való részvétel lehető legjobb feltételeit.

Mi tagadás, év közben el-elhangzottak kifogások a klub adminisztrálta létesítmények felhasználására vonatkozóan. Most nem vitatom ezek jogosságát, mert minden háznak megvan a füstje, vagy szél fúvatlan nem indul, úgy sohasem lesz, hogy mindenkinek jó legyen... Tény viszont, hogy két felső osztályú csapat játszik a sportcsarnokban, országos bajnokságokat láthattunk tornászok, birkózók részvételével, minifoci, futsal, gyeplabda szerepelt az év folyamán a sportcsarnokban, s nem egy kulturális rendezvény. Valamennyi esetében a klub munkaközössége az elvárások szintjén állt, pedig az alkalmazottak létszáma nem túlfeszített, ellenkezőleg... Kevesen, de becsületesen dolgoztak.

Úgy érzem, emelt fővel ünnepelhet a klub, megyénk, városunk egyetlen olimpiai érdekeltségű egysége.