Na, mi lesz? (Periszkóp)

A prefektus észrevétele, következtetése, megjegyzése helyénvaló, igaz. S ha helyénvaló, s ha igaz — márpedig ezer százalékban az! —, akkor hogyan tovább? A nagyszerű észrevétele, következtetése, megjegyzése után mi lesz, mit lép a prefektus úr? A lépcsőkön lefelé, az utcán hazafelé...? Ez is kell, az nem vitás, de ettől nem lesz megyénk sportmozgalma koordináltabb! És attól tartok, sőt, meggyőződésem, hogy attól sem, ha figyelmezteti az igazgatói szék jelenlegi elfoglalóját — a rossz nyelvek szerint barátját —, hiszen többévi sportigazgatói szereplése — nem aktivitása, munkája — igazolja, bizonyítja, erre a hivatásra képtelen. Lehet, mint pártkatona kifogástalan, de mint sportigazgató egyenesen alkalmatlan. Sem sportos felkészültségéről, sem elhivatottságáról, sem kezdeményezőkészségéről, sem elképzeléseiről tanúbizonyságot eddig nem tett, nem adott!! Ezek nélkül pedig vezetni, koordinálni nem lehet!! Legyen világos mindenki előtt, a mélyrepülés — mely jellemzi sportéletünket — oka nem a pénzhiány, hanem ahogy a prefektus mondta, a hiányzó koordinálás.

Mire várnak, uraim?! Újabb három évre, hogy megrendezhessék a konzultatív tanács sorrendben harmadik ülését?

Annyi fiatal, képzett, bizonyítani akaró testnevelő tanárunk van, akik képesek volnának sportmozgalmunk irányítására, tehetetlenül nézik — mert egyebet nem tehetnek —, mint süllyed egyre mélyebbre annak a vidéknek és népének sportélete, mely olyan világhírességeket adott az egyetemes sportnak, mint a négyszeres olimpiai bajnok Szabó Kati, a többszörös világbajnok Radó Ilona, Ugron Jozefina, Nagy Irén, Kicsid Gábor kézilabdázók, az Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes Derzsi Ede röplabdázó... hogy csak néhány nevet említsek.

Na, mi lesz? Megvárják, míg teljesen elsüllyed?... Nagyon sokba kerül majd, hogy újra felszínre hozzák.