Maroknyi emlékező a forradalom kitörésének emlékünnepén

Úgy látszik, mindenki elégedett sorsával — állapította meg keserűen Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének (VPFSZ) elnöke a tegnap délutáni, fél tucatnál alig több résztvevővel zajló forradalmi tiszteletadáson, melyre a szövetség — bár azért tartották december 16-án ünnepségüket, mert nem óhajtanak közösséget vállalni az ,,emberi áldozatok vérén elorzott forradalom haszonlesőinek" állami ünnepével — tagjai is igen-igen kis számban mentek el. Török József a Temesvári Kiáltvány 7. és 8. pontját idézte, hozzátéve, a kiáltvány mai napig aktuális, az eltelt tizenhét esztendő arra mutatott rá, hogy akkor nem történt meg, aminek meg kellett volna történnie, azok irányítják ma is az országot, akiknek nem ott lenne a helyük: volt szekusok, pártfunkcionáriusok. Incze Sándor nyugalmazott tiszteletes bibliai felolvasásához csupán annyit fűzött óhajként: ha kevesen is vagyunk, tudjunk erősek lenni. Hisz az ember elfelejti a szenvedést — tette még hozzá. Mintegy magyarázatként, de nem felmentésként. Aztán két kis koszorú került a kopjafa tövébe, a VPFSZ-é és a városé, melyet Albert Álmos polgármester és Sztakics Éva alpolgármester helyezett el. És egy sóhaj végezetül, hogy jövőre hátha többen lesznek...