A temesvári sortüzek

A Tőkés László elleni atrocitások egy történelmi pillanatra elseperték a nemzetiségi rögeszméket és fenntartásokat, az emberek, nemzetiségre való tekintet nélkül, felháborodottan kigyűltek a város főterére, és farkasszemet néztek a kivezényelt katonasággal, mely többször is — amint ezt az emlegetett rádióadások által sugárzott felvételek is bizonyították — belelőtt a tömegbe. Ezekben a napokban még nem dőlt el semmi, a nyugtalanság országszerte fokozódott, miközben a nép akkori legszeretettebb fia, a Kárpátok géniusza Iránban tárgyalt, és akkor még senki sem gondolta volna, hogy a temesvári szikra lángba borítja a kizsarolt, kiéheztetett országot, s a kortárs világ Perzsiából hazatérő ,,hősét" karácsonykor egy târgoviştei kaszárnya udvarán lövik szitává. Mert a temesvári események Bukarestben és az ország más kisebb-nagyobb városaiban is mozgósították a tömegeket. Fegyvertelen ezrek, tíz- és százezrek álltak szembe a lövésre kész katonákkal s a kivezényelt tankokkal. Senki sem tudta akkor még, hogy mi történik, mindenki csak egyet tudott: a zsarnokságnak véget kell vetni.

Azóta, tizennyolc esztendő alatt sem tisztázódott, hogy mi is történt pontosan, hogy kik voltak az igazi felelősei a vérengzéseknek, hogy léteztek-e a terroristák, hogy az Iliescu és a Petre Roman köré csoportosultak valóban államcsínyre készültek volna-e, ahogyan ezt akkoriban és azután is bizonyos szerzők állították, akik szerint a temesvári, bukaresti, kolozsvári és országos események pusztán paravánként szolgáltak, az összeesküvők a tüntetések és vérengzések tényével akarták legitimálni napok alatt kialakuló hatalmukat. Bonyolította s bonyolítja ma is a tények pontos, hiteles feltárását, hogy Ceauşescu Romániájában nem volt számottevő ellenzéki mozgalom, mint a béketábor más országaiban, Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában vagy — horribile dictu! — a keletnémet mintaállamban. Ezért aztán történészek, szemtanúk, hazai és külföldi elemzők más- és másként írják le, elemzik és magyarázzák a begyűrűző eseményeket, sokan külföldi kémek, diverzánsok tüntetők közé keveredő csoportjairól mesélnek, mások szerint Iliescu és csoportja már évek óta készült az államcsínyre. Egy bizonyos: mindez semmit nem von le az utcára vonuló tömegek hősiességéből. Most, a temesvári sortüzeket viszolyogva és borzongva hallgatva, nyugodtan félretolhatjuk a különféle eszelős forgatókönyveket, s tiszteleghetünk a román történelem névtelen hősei előtt.