Hallassuk hangunkat

Néhány, nacionalista kirohanásairól ismert politikus máris prüszköl, elfogadhatatlannak tartja a változást. Előkerültek a jól ismert, elcsépelt szólamok, s a legkevésbé sem számít, hogy a gyermekek anyanyelvükön tanulva akár meg is szerethetnék ezeket a tárgyakat, nem csak kínos, nyögvenyelős kötelesség lenne.

A jelenlegi állapotokhoz képest mindenképpen előrelépés, és az is pozitívum, hogy sikerült megváltoztatni a tanügy reformját szolgáló törvénycsomagban a magyar oktatás számára hátrányos tételeket. A sikertörténet azonban itt meg is áll, a legfontosabb, legégetőbb kérdést továbbra sem orvosolja az új oktatási törvény, nem teszi lehetővé, hogy sajátos tanterv szerint oktassák a román nyelv és irodalmat a más nemzetiségű gyermekek számára. Rendkívül rossz tanterv, igen gyenge tankönyvek vannak forgalomban, rengeteg időt, energiát emészt fel a tanulás, igen gyatra végeredménnyel, egyértelműen bebizonyosodott, hogy rossz a módszer, az idegen nyelvként oktatott románnal jelentősen jobb eredményeket érhetnének el a tanárok. Hiába azonban az észérvek, a gyakorlati pedagógiai tapasztalatok, a román politikum nem hajlandó elfogadni a tényeket. Az állam nyelvét mindenkinek tudnia kell, nem lehet kivételt tenni — szajkózzák, és gyakorta megfogalmazódik a vád, hogy biztos, nem is akarnak megtanulni románul a magyar gyerekek. Pedig Traian Băsescu államelnöknek rövid székelyföldi nyaralása elegendő volt, hogy felismerje, ha az a cél, hogy a magyar gyermekek is elsajátítsák az állam nyelvét, külön tanterv szerint kell oktatni azt. Nyilatkozata azonban csak annyira volt elegendő, hogy a liberális tanügyminiszter kijelentse: amíg ő irányítja a tárcát, ez nem fordulhat elő. Az RMDSZ kormányzati erejét pedig bizonyítja, hogy csak a már meglévő jogok fenntartását sikerült becsempésznie az új jogszabályba.

Közvitára bocsátották a törvénytervezetet, ami azt jelenti, javaslatokat, módosításokat várnak. Adott tehát a lehetőség, hogy a magyarság hallassa hangját. Kis szervezésre, összefogásra lenne szükség, szülő-, pedagógusközösségek megmozdulására, és eláraszthatnánk a minisztériumot beadványainkkal, több ezren, tízezren kérhetnénk a törvény ilyen irányú megváltoztatását. Akkor talán a bukaresti bennfentesekben, politikusokban is tudatosulna, hogy nem néhány magyar politikus szavazatszerzési akciójáról, de valós igényről van szó, amely európai állampolgárokként megilleti az erdélyi magyarokat.