Sepsiszentgyörgy, 2017. november 18., szombat 16:01
Köszöntjük Jenõ nevű olvasóinkat!

Hozzánk szegődött

2013. január 17., csütörtök, Család
Konrad Lorenz etológus (1903. november 7., Bécs – 1989. február 27., Bécs) viselkedéstani kutatásainak elismeréséért, K. von Frisch-sel és N. Tinbergennel megosztva 1973-ban fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott.
Ember és kutya című (1983), izgalmasan olvasmányos könyvében így képzeli el barlanglakó, űzötten vándorló ősünk találkozását a mindmáig hű­séges és hasznos barátunkkal: „A sztyepp magas füvében emberek vonulnak, meztelen, vad alakok apró csapata. Kezükben csonthegyű dárdákat cipelnek, sőt, néhányuknak íja, nyila van. (...) Hirtelen minden fej, akárcsak a neszelő őzeké, izgatottan egy irányba fordul, hang ütötte meg fülüket. (...) Igen, egy sakál vonít. (...) És ekkor a fiatal, magas homlokú vezér olyasmit művel, amit a többiek egyszerűen nem értenek: levág egy darabot a zsákmányból, és a földre dobja. (...) Egyszerre csak felharsan a sakálok üvöltése. Megtalálták a kirakott húsdarabokat, s a nyomot követve közelednek a tábor felé. (...) Sok év telt el ezután, számos nemzedék követte egymást. A sakálok szelídebbek lettek, nem félnek már annyira. Nagyobb csoportokban tanyáznak az emberek települései körül, akik most már vadlovakat, szarvasokat is elejtenek. A sakálok nyomon követik a vadászó embert zsákmánykereső útjain.”
Lorenz valamennyi könyvében azt feltételezi, hogy a házi kutya őse részben az aranysakál (Canis aureus), de bizonyos, főleg az észak-európai kutyafajok esetében a szürke farkas (Canis lupus). Ma már a genetikusok egyértelműen bebizonyították, hogy házi kutyánk a szürke farkas alfaja Canis lupus familiaris néven. Megjelenése valamennyi földrészen (kivéve Ausztráliát, ahova a dingo kutyát behozták) az emberősünkhöz kapcsolódik, és amint ez köztudott, oly mértékben alakult napjainkig számos változata, hogy szinte lehetetlen felsorolni. Magyar tenyészetből származik a puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó.
A tenyésztők a kutya olyan előnyeit igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, amelyek a kitűzött célnak leginkább megfelelnek. Az amúgy is kitűnő szaglásuk (a kutya szaglóhámfelülete kb. 130 négyzetcentiméter, míg az emberé csupán három) a vadászebek, a bűnügyi nyomkövetők, mentők esetében előny. A szintén kitűnő hallás a vakvezető, a házőrző, a veszélyt jelző kutyáknál fontos. Gyengébb a kutyák színlátása, -felismerése. E tekintetben az ember érzékenyebb.
A kutyákkal szorosabb kapcsolatban lévő emberek – akár csupán házi kedvencként tartják őket – sokat tudnak ragaszkodásukról, intelligenciájuk sajátos megnyilvánulásáról, hűségükről, bár valamennyi etológus felhívja a figyelmünket arra, hogy mindez az ősi falkaösztönből fakadó tulajdonság, amely az embert alfa-hímnek tekinti, és csak hozzá ragaszkodnak maradéktalanul. A kutyatartók tudják, hogy számos jellel, mozdulattal, utasítással tanítható és szoktatható a kutya, de az olvasás, számolás és más emberi tevékenység soha semmilyen formában nem tanítható meg nekik.
Kérdés: mit közöl a kutya a fényképen látható testtartással?
Hozzászólások
2013-01-17: Család - Józsa Zsuzsanna:

Gyógyulás a káros szenvedélyből (5.)

Az előző részekben a sepsiszentgyörgyi református egyházközség Szenczi Molnár Albert Könyvtárában működő Bonus Pastor Alapítvány, a szenvedélybetegeket segítő csoport működéséről, vezetőjének életéről olvashattak bővebben. Ebben a részben a hozzátartozói csoportból egy társfüggőségben élő, gyermekét egyedül nevelő édesanya vall életéről, kinek gyermeke valamikor tudatmódosító szereket használt...
 
2013-01-17: Család - :

A kamaszkor védelmében (Könyvajánló)

„A serdülőkor olyan, mint egy második születés, ami fokozatosan megy végbe. Kilépünk abból a védőburokból, amit a család jelent. Ami­kor a homár levedli a páncélját, egy ideig nagyon érzékeny, míg ki nem növeszti az újat.