Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. május 24., szerda 05:08
Köszöntjük Eszter, Eliza nevű olvasóinkat!

Gyógyulás a káros szenvedélyből (7.)

2013. február 7., csütörtök, Család
Az előző részekben bemutattuk a sepsiszentgyörgyi református egyházközség Szenczi Molnár Albert Könyvtárában mű­ködő Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybetegeket segítő csoportját. Olvashattak vezetőjének életéről. Meg­ismerhették a hozzátartozói csoportból a fiát egyedül nevelő édesanya lelki szenvedéseit és azt, ahogyan sikerült legyőznie a drog okozta nehézségeket... Most olyan fiatalember vall életéről, aki erős játékszenvedély rabja volt.
 
Menekülés
– Harmincas éveim közepén járva, ha visszatekintek az életemre, majdnem a felét játékfüggőként éltem le... Ez azt jelenti, hogy tizenhat évesen találkoztam először a szerencsejáték nyújtotta élvezettel. A volt Bodok Szálló földszintjére hoztak három játékgépet – Szentgyörgyön itt lehetett először kipróbálni kevés pénzzel a videópókert. Az egyik barátom említette, milyen érdekes játék van ott, a szüleimtől pénzt kértem, és... örömet okozott a játék. Akkor még nem tudtam, a rejtett csapda mindig működik: a kezdők szerencséjének is mondják, nyertem egy kis pénzt, ez tovább ösztönzött, hogy folytassam. Rám is érvényes lett a mondás: Kezdetben a szenvedély idegen, később vendég, végül úr a házban. Én végigjártam mind a három szintet. Először jó benyomást keltett, jól szórakoztunk, izgalmas volt, aztán igazi szenvedéllyé vált, míg eljutottam odáig, hogy nem tudtam szabadulni tőle...
Gyermekkoromban, úgy 14 éves koromig sokat vakációztam nagymamáéknál egy orbaiszéki faluban. Nagyon szerettem a három hónapig tartó csendet és azt, hogy sokat olvasott a Bib­liából. Ő Jehova tanúja volt, édesanyám református, édesapám katolikus. Otthon mindig vallásháború folyt, ez nagyon zavart engem. Rossz volt visszajönni a városba. Nagyon tudtam azonosulni egy Piramis-számmal: „Mikor megszülettem, ragyogott a város, most, hogy felnőttem: idegen és sáros.” És átéltem ezt a számot is: „Tudom, sokat kell még járnom, hogy megtudjam, ki vagyok én, és hogyan mozog bennem a világ.” Szerettem a verseket, az irodalmat... Ahogy bekerültem a líceumba, szabadabbnak éreztem magam: sok házibuli hétvégeken, összetartó osztály, sokat kirándultunk. Elég jó tanuló voltam, a humán tantárgyakat kedveltem. Otthon keveset tanultam, mert elég volt figyelnem az órán. Kilences médiával érettségiztem.
Amióta gyógyulni kezdtem, látom, hogy véletlenek nincsenek. A tizenhét év alatt, amíg a játékszenvedélybe menekültem, kimaradt életemből az Isten. A Biblia 2000 év távlatából tanít, érdemes odafigyelni rá... A csoportterápia nagyon hatásos eszköz, rádöbbentett, hogy kizártam az Urat az életemből. Régebb úgy éreztem, engem nem értenek meg, egyre jobban természetemmé vált a menekülés.
Magányos farkasként
A játékosok egy idő után magányos farkassá válnak. Nem kellettek a barátok sem, csak én, a gép és az izgalom...
Egy másik hobbim folytán kb. négy éve a játékszenvedélyhez pótcselekvésként bejött az alkohol is. Ekkor olyan mókuskerékbe kerültem, ahonnan nem látszott kiút. A napi programom így nézett ki: munka után, mielőtt hazamentem, éreztem, hogy megszomjaztam. Gondoltam, hamar bekapok egy sört, és mindig elhatároztam, hogy csak ennyi lesz. Aztán a másodiknál-harmadiknál bekattant valami, és már ott ültem a játékgép előtt, játszottam abban a reményben, hogy nyerni fogok, és végre én is leszek valaki...
Régebb mindig a nyereményekre emlékeztem, a veszteségekről nem is akartam tudni. Mindig arról álmodoztam, hogy mennyit fogok nyerni, de arra sosem akartam emlékezni, hogy mennyit veszítettem. Nemrég készítettem egy leltárt (pontosan most sem tudom, mert voltak kisebb-nagyobb összegek), melynek az eredménye: a tizenhét év alatt két háromszobás lakás árát játszottam el. Az is megtörtént néhány évvel ezelőtt, hogy nekifogtam játszani a zsebemben száz lejjel, két-három óra leforgása alatt ez az összeg 3600 lejre növekedett, ám hajnali négy órakor még taxira sem maradt pénzem. A játékon nyerni sosem lehet. Ez egy ördögi kör: a játékos mindig visszatér a tett helyszínére, hogy visszaszerezze az elvesztett pénzt.
A családom nem fogadta el a szenvedélyemet, de az adósságaimat nekik kellett rendezniük.
(folytatjuk)
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most