Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. június 26., hétfõ 03:03
Köszöntjük János, Pál nevű olvasóinkat!

Gyógyulás a káros szenvedélyből (9.)

2013. február 28., csütörtök, Család
Az előző részekben bemutattuk a sepsiszentgyörgyi szemerjai református egyházköz­ség Szenczi Molnár Albert Könyvtárában mű­ködő Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybetegeket segítő csoportját.
Olvashattak vezetőjének életéről. Megismerhették a hozzátartozói csoportból a fiát egyedül nevelő édesanya lelki szenvedéseit, és ahogyan sikerült legyőznie a nehézségeket. Majd egy játékszenvedélyből gyógyult fiatalember vallott életéről. Ebben a részben a csoport másik tagja szól gyógyulásáról, akit édesanyja elvesztése döbbentette rá, hogy betegségéből egyedül nem tud kilábalni. A magyarózdi otthonban lelkileg újjászületett, s ma ő is kész a segítségnyújtásra.
Magyarózdon a terápia része átgondolni: mikortól és miért alakult ki a szenvedélybetegség. Az én ivászatom szép lassan alakult ki, még az egyetemi évek alatt. Ha jobban belegondolok, az okok között gyermekkori traumák is vannak: kis testvér-nagy testvér. De ami a legjobban érintett és fájt, az a szüleim válása volt 14 éves koromban. A traumáim egyre súlyosbodtak az egyetemi évek alatt, az alkoholizmus végigkísért egészen édesanyám haláláig, ami ezelőtt öt évvel történt. Rányomta bélyegét hangulatomra, házasságomra, majd szép lassan elvesztettem mindent, amit csak lehetett: értékrendemet, munkahelyemet, gyer­mekeimet, feleségemet. Egyedül maradtam az alkohollal, és akkor visszaköltöztem az anyaországból anyámhoz, ahol korlát nélkül folytathattam az ivászatot.
Hová mehettem volna máshova, mint az éde­sanyámhoz? Hosszú ideig vegetáltam mellette. Betegnyugdíjasként fizikailag és szellemileg nagyon leépültem, olyannyira, hogy a te­metésére sem tudtam elmenni. Sajnos, édesanyám halála kellett ahhoz, hogy én éljek. Halá­la után segítséget nyújtott a jó Isten, unokatestvérem jóvoltából segítő kezek Ózdra vittek. Az otthonban hitre tértem, és miként kilenc hónap alatt formálódik a magzat az anyja méhében, nekem is ennyi idő kellett az újjászületéshez.
Rengeteget változtam. A terápia komplex, gyógyszerek nélküli. Lelki és mentalitásbeli változásról van szó. A lényeg, hogy megismerd önmagad, szembesüljél hibáiddal és változtasd meg a gondolkodásmódodat. Megta­nul­tam kommunikálni, visszakaptam az önbecsülésemet, megtanultam odafigyelni másokra is, nem csak önmagamra. Vannak jó dolgok ott, mint a havonta visszajelző kör, ahol a mások visszajelzéseiből reális önképed alakul, és követni lehet a személyiségfejlődést. Vannak különböző felelősök: takarítás-, konyha-, mun­ka-, bevásárlás-, szabadidő- stb., és a kis, apró munkák rendszeres elvégzése által pontosságot, rendet, fegyelmet lehet tanulni. Megvan a jól felépített rendszer: az öregfiúk vigyáznak az újakra, így kialakul a felelősségérzet. Megtanuljuk, hogyan lehet megoldani, kezelni problémáinkat anélkül, hogy visszamenekülnénk a szenvedélybetegségbe.
Az egészséges önbizalom alapja: szabad nekem nem innom (megittam a részemet már). Így már nem zavar, ha mellettem valaki poharazgat. Mert tudom, ha még egyszer megpróbálom, akkor az nekem egyenlő a halállal, még mélyebbre süllyedhetek, mint amiből sikerült kijönni. A problémákat nem lehet elkerülni, de a megoldásukban lehet másfajta módszereket keresni. (Most is van egy nagy lelki gondom, de tudom a megoldást is: csendre, magányra van szükségem ahhoz, hogy letisztázzam a dolgokat.) És ebben nagyon fontos az is, hogy mikor szükségét érzem, tudjak és merjek segítséget kérni. A segítségkérés képességét is Ózdon kellett megtanulnom oly sok egyéb mellett.
Az ózdi otthonban megírtam életem legne­he­zebb levelét, melyben bocsánatot kértem gyer­mekeimtől. Három hónapig semmi válasz nem jött rá. Aztán egyszer csak felhívott a lányom... Amikor pedig kimentem meglátogatni, a találkozáskor nem kaptunk szavakat... csak sírtunk mind a ketten... Bocsánatot kértem a volt feleségemtől is, hogy elrontottam az életét, és megköszöntem, hogy nem nevelte ellenem a gyermekeinket. A fiam egy kicsit zárkózottabb, vele még át kell beszélnem sok mindent. De idő kell mindenhez. A sebek gyógyulásához is.
Nagy segítség a szentgyörgyi csoport, ahol igaz barátokra leltem. Ha szükségem van segítségre, tudom, hogy hozzájuk teljes bizalommal fordulhatok. De ugyanígy hozzám is fordulhatnak: számtalan esetben segítettem azzal, hogy meghallgattam másokat, időt és gondoskodó szeretetet nyújtottam. (Sajnos, az alkoholizmus majdnem népbetegséggé vált: nem válogat nők és férfiak, diplomás és kétkezi munkás között.) Amikor minden rendben van, akkor könnyű megállni, de átvészelni a nehéz időszakot, az az igazi próbatétel.
Én már öt éve nem iszom. Amikor annak csak két éve volt, azt mondta a felnőtt lányom: apu, jól van, de még kell egy kis erőfeszítés. Nemrég ezt mondta nekem: apu, én 120 százalékban bízom benned. Hát ez igazi megerősítés volt...
 
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most