A nagylelkű Férfi a Nőt a „gyengébb nem” névvel illette. Én, rangos filozófusokkal és biológusokkal vallom, hogy ez évezredes tévedés. Mi, férfiak vagyunk a „gyengébb nem”. Sokunk tapasztalatával (a hely korlátozottságához alkalmazkodva) indokoljuk!
Túl voltunk már a börtönélet első hónapjain, a tranzit börtönben, Marosvásárhelyen vártuk végleges börtönünkbe szállításunkat, valamint ítéletünk közlését, amely meghozatalától már szintén hónapok választottak el. Népes cellánk szomszédságában női cella volt. A telő napokkal egyre nehezebben viseltük a szabad mozgás korlátozását és a várható ugyanilyen jövőt. Idegesek, vitából veszekedésre hajlók, sértődékenyek és éhesek voltunk, amin a felidézett jó lakomák csak rontottak. Sikeres pályájuk kezdetén vagy éppen csúcsán lévő férfiak most életük véglegesnek számítható kudarcát élték, amit még elkeserítőbbé tettek a rendre érkező válási értesítések. Sikerült azonban a szomszédos női cellával kapcsolatot teremtenünk, sőt, az egykori imádkozóhely (most a csebres, rögtönzött vécé) belső fala csak egyrétegű tégla volt, amiből egy téglát a szovátai fiú ügyesen kiszedett (vissza lehetett tenni), így még a fizikai érintkezést is lehetővé tette. Élelmet, cigarettát, vigasztaló és optimista kicsengésű szavakat kaptunk bőven nőtársainktól. Mi több, egyik rabtársunk a fal túloldalán ágyában fekvő ismeretlen nő kezét meg is kérte, és ez teljes fordulatot hozott kedélyállapotában. Ekkor tudatosult bennem a férfinem esendősége, gyámoltalansága, akkor, amikor áthallatszott a nevetéssel is tarkított viszonylag jó hangulat, a mi pesszimizmusunk ellentéte. Véleményemet későbbi olvasmányaim a gyakoribb férfi öngyilkosságokról csak felerősítették.
A férfi valamennyi testi sejtjében XY nemi kromoszóma van, míg a nő XX-szel rendelkezik. Ez utóbbi genetikailag a korrekció jobb lehetőségét és a tulajdonságok megerősítését is jelenti, szemben a férfi genetikai ingatagságával és a módosítás csökkentebb lehetőségével. Én „Hamlet-szindrómának” nevezném vagy Madáchcsal mondanám: a tett halála a megfontolás. Mert valóban, a nők tettre készsége, bátorsága, „elnyűhetetlensége” legendás!
Más bajunk is van, a férfiklimax, amelyről a „macsóként” feszítő férfi inkább hallgat, jóllehet már az ötvenévest is (akár már korábban) sújthatja ez a rettegett tünetegyüttes, ami az impotenciában csúcsosodik. Mert ez bizony kapcsolatokat, házasságokat, karriereket tehet tönkre, nem beszélve a társuló szenvedélybetegségekről (iszákosság, drog, játék stb.), amelyek mintegy pótcselekvésként súlyosbítják a helyzetet. A korán impotenssé váló férfi úgy érzi, az élete véget ért, s mert leplezi, segíteni sem tud rajta a feleség sem, akinek a türelme általában (kevés kivételtől eltekintve) példás. A depresszió és az „út” végén az öngyilkosság – statisztika szerint – sokkal több férfi végzete. A magára maradt özvegy férfi, mert irányt veszít és ügyetlenné, elhanyagolttá, sérülékenyebbé válik az asszony halálát követően, többnyire nemsokára követi elhanyagolt betegsége vagy saját döntése útján. Vagy jobb híján értelmetlen cselekvésekbe fog, szakmája már nem érdekli (persze, van kivétel is bőven), bánkódik, búsul, mindenkit eláraszt kifogyhatatlan panaszával.
Ernst Hemingway Nobel-díjas író 62 éves korára „kiégett”, depresszió kerítette hatalmába, és pisztolyával vetett véget életének, akárcsak Márai, aki immár egyedül, hazájától is távol, nem vállalta tovább az „üresjáratot”.
Kérdésem: Mindkét nem termel női és férfi hormont változó és a nemre jellemző mennyiségben. Mi a férfihormon neve?
