Nyomtatott újság megrendelése Paypal-al

Megrendelési periódus:

Kezdési dátum:


Regisztráljon, és szóljon hozzá írásainkhoz


Sepsiszentgyörgy, 2017. május 24., szerda 05:08
Köszöntjük Eszter, Eliza nevű olvasóinkat!

Gyógyulás a káros szenvedélyből (10.)

2013. március 7., csütörtök, Család
Az előző részekben bemutattuk a sepsiszentgyörgyi szemerjai református egyházközség Szenczi Molnár Albert Könyvtárában működő Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybetegeket segítő csoportját. Olvas­hattak vezetőjének életéről.
Megismerhették a hozzátartozói csoportból a fiát egyedül nevelő édesanya lelki szenvedéseit, és ahogyan sikerült legyőznie a nehézségeket. Majd egy játékszenvedélyből gyógyult fiatalember vallott életéről. Egy másik élettörténetben az édesanya elvesztése kellett ahhoz, hogy fia új életet nyerjen. Befeje­zésként a hozzátartozói csoportból megismerhetik egy imádkozó feleség kitartását férje mellett, melynek köszönhetően kapcsolatuk újjászületett. Példa arra: a nehézségek egyszer véget érnek, és begyógyulnak a sebek – érdemes türelemmel lenni a párkapcsolatban.
– Huszonhárom éve vagyunk házasok. Az első tíz évben nagyon boldogok voltunk, házasságunk harmadik évében megszületett a fiunk, akit nagyon szeretünk. A férjem csendes, jóravaló ember, ezért szerettem meg őt. El tudtam fogadni az egész rokonságát már az elején. Igazi székelyek, akik szeretnek mulatni. Gyak­ran hívtak meg esküvőkbe. Vissza­gondolva: megtörtént, hogy csak egy-két pohár után tudott feloldódni. Végül már én voltam az, aki biztattam: idd meg gyorsan, és gyere, érezzük jól magunkat... Aztán úgy tíz év után lassan rendszeressé vált az italozás. Kezdett türelmetlen lenni a környezetével szemben, megváltozott az a csendes ember, akit megismertem. Elfogadtam a helyzetet, mert nagyon szerettem. Egy idő után mások figyelmeztettek, vigyázz, mert a férjed napi rendszerességgel bejár a kocsmába, táskájában üvegeket hord. Aztán az állandó idegesség, zúgolódás hatására éreztem, hogy nemcsak az én, de gyermekünk életét is tönkreteszi. Arra gondoltam, ha feleségként nem próbálom meg rávenni, hogy kimozduljon erről a mélypontról, akkor minden tönkre fog menni. Ebben az időszakban nagyon elzárkóztunk a rokonság elől, falakat emeltünk magunk körül, én folyamatosan takargattam a hibákat, amiket ő elkövetett. Azt hittem, elég, ha én ápolom és védem. De nem jött össze.
Rettentően kétségbeestem, hónapokon át sírtam és imádkoztam, hogy tegyen valamit a jó Isten, mert nem lehet így élni. Válni akartam. Ezt megbeszéltem a fiammal is. Ő azt mondta, hogy bármit is teszek, de neki örökre az apja marad. Ráébresztett arra, hogy nem választhatom a könnyebbik megoldást. Ekkor kezdtem rendszeresen templomba járni, letettem az Úr elé gondjaimat. Nekem nagyon kedves a szemerjai református templom. Ott kereszteltek meg, ott konfirmáltam, és a csodálatos esküvőnket is ott tartottuk. Ez olyan hely, mely erőt adott, és biztonságban éreztem magam. A templomban egy alkalommal kiprédikálta a lelkész, hogy létezik a szenvedélybetegeket segítő és támogató csoport. A lelkésszel való beszélgetés után úgy döntöttem, hogy elmegyek oda. Akkor még nem volt külön a két csoport. Én mentem ide, a férjem meg továbbra is a kocsmába: mindenki oda járt, ahol jól érezte magát.
Két-három alkalom után értettem meg, hogy mit is jelent valójában a csoport számomra. Társaim megértették bánatomat, lelki fájdalmamat, hiszen ugyanabban a hajóban vannak, mint én. Meg­értettem, hogy a csoport alapja a hit, az ima. A lelkész azt mondta, hogy egyszer majd az imának megjön a gyümölcse. Rövid idő után rájöttem, hogy igaza volt. Kiléptem a társfüggői szerepből, melyben én akartam megváltoztatni őt. Jóval türelmesebb lettem, el tudtam fogadni akkori helyzetünket.
Három hónap után, amikor a férjem már nagyon tönkrement, az orvosok figyelmeztették, ha nem hagy­ja abba az ivást, májcirózist kaphat. Ettől a figyelmeztetéstől észhez tért, csatlakozott hozzám, és elmentünk a csoportba. Eleinte nem volt lelkes, próbálta megérteni a csoportszabályokat, tagokat, de úgy érezte, nem elég. Így elment a kéthetes terápiára Magyarózdra, aminek én nagyon örvendtem. Két hét után, amikor megláttam a férjem arcát, alig akartam hinni a szememnek: az összetört, elkeseredett arc nyugodttá, mosolygóssá vált. Ez az igazi csoda, amit már sokan megéltek Ózdon. Ez két éve és három hónapja történt. Megtapasz­talhattam azt, amit Az imádkozó feleség hatalma című könyvben is leírtak: egy új férjet kaptam a régiben. Szeretet költözött belé, és ezáltal az én szeretetem is maximális lett. A csoport pedig második családunkká vált, ahol mindent megbeszélhetünk.
Ha hozzá szeretne szólni, jelentkezzen be
Felhasználónév:
Jelszó:
Regisztráljon most