Összművészeti világtalálkozót terveznek (Beszélgetés Demeter Jánossal, a Kovászna Megyei Tanács elnökével)

— A megyei tanács éléről milyen évnek tűnik a 2007-es esztendő?

— Az ember sosem elégedett a munkájával, de ha mérleget kell vonni, azt mondom, hogy 2007 egy pozitív év volt. De az, hogy 2007-ben több eredményt értünk el, mint más esztendőkben, annak köszönhető, hogy már ezelőtt nyolc évvel partnerségi viszony kialakítására törekedtünk a megyei tanács és a polgármesteri hivatalok között. Ha ehhez hozzáadjuk azt a szerencsés konjunktúrát, hogy az RMDSZ kormányon van, szinte elkerülhetetlen, hogy az eredmények ne jöjjenek be. Ahhoz ké­pest, hogy ezelőtt nyolc évvel egyetlen projektje sem volt a megyének, jelenleg több mint kétszáz fut Háromszéken. Ez nem a megyei tanács, hanem a közös munka, az együttműködés eredménye. Mondom ezt akkor, amikor szinte nincs olyan útszakasz, amelyet valamilyen módon ne kezdtünk volna felújítani, olyan községi utakra került aszfaltburkolat, olyan településeken van ivóvíz-, csatornahálózat, ahol eddig nem volt.

— Melyek voltak a kudarcok?

— Negatívumok persze vannak, de főként olyan területeken, ami szigorúan véve nem a mi hatáskörünkbe tartozik. A kudarcok többnyire az önként vállalt munkák kapcsán támadtak. Mert az nem a megyei önkormányzat hatásköre, hogy a Szövetség a Székelyföldért Egyesület dolgában közbenjárjon. Bennem mint kezdeményezőben ez hatványozottan csapódik le. Meg azt sem írják elő kötelezően egy megyei tanács elnökének, hogy a megye ősi címerét próbálja meg hivatalosítani, ami azért az identitás szempontjából rendkívül fontos. De nyolcévi munkám van abban, hogy a megyének van ősi címere. És egyedüli megye vagyunk, amely ragaszkodott a hagyományos címerhez. Ráadásul most már zászlaja is van a megyének.

— Mik a főbb tervek jövőre?

— Jövőben európai reneszánsz év lesz, de a kézművesség éve is, úgyhogy a háromszéki magyarok összművészeti világtalálkozóját rendezzük meg. Ugyanakkor létre szeretnénk hozni a háromszékiek interaktív internetes fórumát is, hogy könnyítsük a világban élő háromszékiek közötti kommunikációt. Futnak közös projektjeink, A borvíz útjával is sok adminisztratív nyűg van, de azért megy előre a dolog. Kovászna megyében sikerült sok olyan projektet lábra állítani, mely a megye környezeti épségét hivatott hosszú távra biztosítani, és ez a mi egyik legfontosabb értékünk. Úgy kell ezt konzerválni, hogy közben fejleszteni is tudjunk. De nem szabad ezt a környezeti értéket feltétlenül feláldozni a fejlesztés érdekében.

— Gazdasági szempontból Kovászna megyét az ország egyik leggyengébben fejlett térségeként tartják számon. Mi történt ezen a téren 2007-ben?

— A megyei tanács csak közvetett módon felelős a gazdasági fejlődésért, hiszen nincs olyan hatásköre, hogy közvetlen módon tudja befolyásolni a vállalkozók befektetési kedvét. Mozgástere inkább a települési önkormányzatoknak van, melyek különféle adókedvezményeket biztosíthatnak. Ezelőtt három évvel még mézesmadzaggal kellett idecsalogatni a vállalkozókat, ebben az évben körülbelül száz, külföldi tőkével működő cég alakult. Célunk az, hogy változatos, dinamikus kis- és középvállalkozói réteg alkossa a megye gazdaságát, mert az könnyebben válaszol a piac kihívásaira. Tehát nem az a cél, hogy gyorsan behozzunk egy vállalatot, amely teremt ezer munkahelyet, de közben a megye környezetét megfertőzi. Ez az év a javuló tendenciák éve volt, nem sikerült átütő dolgot megvalósítani, de a mutatók pozitív irányba mutatnak. Mindezt olyan körülmények között, hogy a külföldi befektetésekért felelős országos ügynökség részéről semmiféle támogatást nem kaptunk.

— Kudarcként lehet-e elkönyvelni a Székelyföld-táblák ügyét?

— A Székelyföld-táblák ügye sem feltétlenül a megyei tanács dolga, de azt gondolom, nekünk, háromszékieknek fontos, hogy ezt a térséget megmutathatóvá tegyük.

— Mennyire vált ez politikai kérdéssé?

— Romániában minden politikai ügy. Én azért tartottam fontosnak, mert a megye-marketing kérdéskörbe belefér ez az ügy. A cél pedig tudatni az erre utazókkal, hogy ez egy más szeglete ennek a szent és sérthetetlen egységű országnak. Az országban kezdeményező típusú önkormányzat kevés van. Mi élen jártunk ebben, megpróbáltunk kitalálni dolgokat. A Székelyföld-tábla ilyen. Most ugyan egy állami intézménnyel harcolunk, de ez nem állítja meg a folyamatot. De ha meg akarjuk mutatni a világnak Székelyföldet, azt is meg kell mutatnunk, hogy van egy állami intézmény, amely politizál.

— Tart-e attól, hogy magyar részről is támadások érik emiatt?

— Voltak olyan visszajelzések, hogy most akkor mit pattogunk? Örvendjünk, hogy milyen jól élünk. Én azt gondolom, a háromszéki magyarság megérdemli, hogy tudjon róla a világ. És a Székelyföld-tábla fontos lépés az identitástudat szempontjából.

— Hogyan vélekedik Borboly Csaba azon nyilatkozatáról, miszerint a pannók ügyében konzultálni kellett volna a Hargita megyei önkormányzattal is?

— Az az érzésem, ők sem beszélgetnek egymással Hargita megyében. A táblák kihelyezéséről én Markó Béla szövetségi elnökkel konzultáltam. Ezek közös ügyek.

— Föl van-e készülve a megye az uniós alapok lehívására?

— Igen, a megye egésze félúton áll. Szerencsénk van abban, hogy kezdeményeztük a gazdasági és térségfejlesztési egyesület, az Adetcov létrehozását. Kevesebb a pozitív visszajelzés a mezőgazdaságban, a gazdavilágban, a közbirtokosságok esetében, és a vállalkozói világ is megoszlik ebben a tekintetben.

— Mi az év legfőbb tanulsága?

— Hogy közös munkával lehet fejleszteni, szétszórva, megosztva nem. Ez nem politikai szlogen, hanem valóság.

— Egytől tízesig terjedő skálán hányassal értékelné tevékenységét?

— Nyolcas? Azt hiszem, ez belefér.