Változásra van szükség

2007 decemberének vége majdnem ugyanazt a képet nyújtja, mint 2006-ban, amikor pont úgy a párbeszéd fontosságáról, az erdélyi magyar kerekasztal létrehozataláról beszélt Tőkés László és az ellenzék, mint most. Az RMDSZ — vezérkarával — pedig ugyanúgy lesöpörte javaslatukat az asztalról, mint teszi napjainkban.

Az elmúlt esztendő azonban, bár eredményeket nem hozott, a változás előszelét mindenképp meglebbentette. Hátunk mögött egy választás, amely igazolta, az RMDSZ egyeduralma megtört, a romániai magyar választók bő egyharmada már nem őket tartja politikai képviselőjének, jelezte: elégedetlen az egyre inkább párttá váló, néhány csúcsvezető által sokszor rossz döntésekkel irányított szervezettel, amelyet tizennyolc évvel ezelőtt magyar érdekvédelmi szövetségként hoztak létre.

Lássuk hát a mögöttünk hagyott évet. Januárban dönt az operatív tanács, Tőkésnek vagy bárki, ellenzék által javasolt politikusnak nincs helye az RMDSZ EP-választási listáján. Tőkés a nemzeti összefogás jegyében kéri a közös listát, az RMDSZ elutasítja, ,,felkészült, fiatal, tehetséges politikusokra" van szükség Brüsszelben, hangoztatják. Listavezetőjük Nagy Zsolt, aki azóta eltűnt a politika süllyesztőjében, a második Winkler Gyula. Februárban egy fergeteges SZKT-n gyalázzák Tőkést, vádolják a történelmi egyházakat, és elhangzik Markó szájából: nem fogadhatja el, hogy nem az RMDSZ a romániai magyarság egyetlen és egységes képviselője. A jelöltállításhoz szükséges aláírásgyűjtés mindkét tábornak sikert hozott, de a később tovább éleződő ellentétek helyi szinten is felszínre buktak. Március elején az RMDSZ Aradon megtartja erődemonstráló kongresszusát, Markó Bélát, egyedüli jelöltként, a küldöttek 91 százaléka újraválasztotta a szövetség elnökének. Az EP-választások kikerülnek a napi politika aktualitásából, mert év végére halasztja ezek megtartását a kormány, de ádáz küzdelem indul Traian Băsescu elnök leváltásáért. Az RMDSZ felsorakozik az SZDP, a Nagyrománia Párt és a liberálisok mellé, diktatúra bevezetésével riogatnak, és kampányolnak az elnök ellen. Sikertelenül, a magyar választók a románokhoz hasonlóan voksolnak, 74 százalékuk Băsescu maradása mellett. Az RMDSZ vezetői csalódottak, de nem hajlandóak elismerni a kudarcot, a magyar választók nagyarányú távolmaradására hivatkoznak, szerintük ez jelzi, az embereket nem érdekelte a kérdés. A népszavazás azonban mégis figyelmeztető jel volt, és Markóék hirtelen változtatnak retorikájukon, s elismerik, ,,van élet az RMDSZ-en kívül is", létezik ellenzék, bár többnyire lekicsinylik ennek erejét és támogatottságát. Párbeszédet kezdeményeznek Tőkésékkel, és augusztus folyamán több ízben összeülnek a két vezető által megbízott csapatok. Tőkésék igen kemény követeléslistával állnak elő, a romániai magyar politika reformját, a döntések, pénzelosztások átláthatóságát szeretnék elérni, határidőket jelölnek meg kidolgozott cselekvési tervükhöz, melyben kiemelt helyen szerepel a különböző autonómiaformák vállalása. Az RMDSZ számára egyetlen fontos szempont körvonalazódik: a januárban még elvetett közös listaállítás, azaz befutó (igaz, csak második) helyet biztosítanának Tőkés László­nak. Utolsó percig úgy tűnik, sikerül a kiegyezés, ám Tőkésék felállnak az asztaltól a dokumentumok aláírása nélkül. Állításuk szerint az RMDSZ álmegegyezést akart, a valós tartalom hiányzott a dokumentumból, a másik fél azonban ennek ellenkezőjét állítja: mindenben hajlandóak voltak engedni, de Tőkésék a megosztást akarják, egyetlen cél vezérli őket, megbuktatni az RMDSZ-t. Nehéz eldönteni, ki mond igazat, a zárt ajtók mögött zajló tárgyalásokról kiszivárgott hírek mindig a kiszivárogtatót igazolták, mint ahogy az alá nem írt dokumentum is aszerint volt túl sok vagy túl kevés, hogy éppen melyik oldalon elemezték. Szeptember közepére azonban egyértelművé vált, a magyar szavazók is választhatnak: egy független jelölt és az RMDSZ-lista kerül fel az EP-választási cédulára. Két hónap kampány következett, plakátolási és plakáttépkedési verseny, ígéretek, egymás lejáratása s végül a román érdektelenségnek köszönhetően sikeres magyar szereplés, Tőkés László és az RMDSZ két képviselője decemberben átvehette brüsszeli mandátumát. S ha azt hittük, hogy a kettős siker gyors lépésekben vezet majd a tárgyalások újrakezdéséhez, tévedtünk. Az RMDSZ egyelőre kudarcos sikere elemzésével van elfoglalva, és nem hajlik a párbeszédre. Vádol, bűnbakot keres, s minden jel arra mutat, tovább zárja sorait, és a pártszerű működés erősítésében látják a kiutat. Tőkés tett ugyan kísérletet a tárgyalások folytatására, de azzal, hogy posztkommunista szervezetnek nevezte az RMDSZ-t, és továbbra is a szövetség teljes reformját követeli, vérig sértette a másik felet.

Így állunk tehát 2008 elején. Választási év következik, megmérettetések egész sora vár a politikai alakulatokra, s ez az esztendő vízválasztó lehet a romániai magyarság számára is.