MSC—Rulmentul 22—43 (8—19) (Kézilabda, Szuperliga)

A csodára nem számítottunk, csupán a tisztes helytállásra. Az nyolc percig tartott, amikor még 3—3-at mutatott az új eredményt jelző tábla. Aztán elkezdődött a fokozatos visszacsúszás. Tizenegy percnek kellett eltelnie, míg sikerült Seifernek bedobnia a negyedik gólt, közben a vendégek hatot dobtak. Könnyű volt nekik, hiszen az egész héten át igazolatlanul hiányzó Stoleru halvány teljesítményt nyújtott a kapuban, az MSC védelme pedig gyakran szétesett, akár egy szénásszekér is bemehetett volna a kapunkig, a támadásban pedig egyszerűen nem kaptuk a kemény védekezés ellenszerét. Seifer egyedül küzdött, harcolt, verekedett (jó értelemben), de csak egyedül. A félidei 8—19-es eredmény reményt sem előlegezett egy tisztes végeredményre.

Szünet után az első húsz perc elfogadható volt az MSC részéről, hiszen az első félidőben összeszedett tizenegy gólos hátrány csak eggyel nőtt, ami viszont az utolsó tíz percben történt, az megint csak lesújtó volt. Tíz perc alatt három gólt dobtunk, és tizenkettőt kaptunk. Szabó Gabira rá sem lehetett ismerni, Băeşunak csak meg-megvillanásai voltak, Stoleru folytatta statisztálását, a támadások befejezésénél pedig minden igyekezetünk arra ment ki, hogy nagy kapust csináljunk Spirovából. Ez sikerült is. A 21 gólos vereség (22—43) hűen tükrözi a pályán történteket. Nagyobb odaadást, figyelmesebb játékot, jobb összpontosítást, keményebb, harciasabb védekezést vártunk leányainktól. Adósaink maradtak (kivételt talán Seifer képez). A jövő csapatának építéséhez is több kell, mint amennyit ezen a találkozón nyújtottak a leányok.