Háromszékiek a sportvilágban: Gheorghe Cojocaru

Gyerekkorában a sí és a torna vonzotta, a sportjátékok közül pedig a kézilabda. Jó tanuló, jó sportoló címmel szaladt az iskolában, s ennek köszönhetően részt vehetett egy öthetes franciaországi táborozáson. Nyolcadikos korában országos bajnokságot nyert tetratlonban a Medgyesen megrendezett döntőn, méghozzá ifjúsági III-as országos rekorddal. Edzője és tanára, nagybátyja, a hajdani remek labdarúgó, Iordan Popica volt. Az ő ,,bűne" is, hogy az energetikai szaklíceum helyett az Atlétikai Líceumban folytatta tanítványait. Az atlétatehetségek eldorádójában Constantin Staicu irányította lépteit, a jeles tanár döntötte el, hogy Cojocaruból távolugró legyen. A napi két-három edzés meghozta a várt eredményeket, több országos ifjúsági bajnokságot nyert, Balkán-bajnoki címet, országos iskolás bajnokságot, országos csúccsal fűszerezve. Részt vett a szocialista országok részvételével rendezett Barátság Versenyen, melyen a román tehetségek mellett rajthoz álltak a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Kuba, Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária, Albánia legjobb fiatal atlétái. Az 1967-es versenyen aranyérmes lett távolugrásban. Túl e hagyományos viadalon versenyeket nyert az NSZK-ban, az NDK-ban, Magyarországon, Jugoszláviában, Szíriában... Alig lépett be a tizennyolcadik évébe, máris az olimpiai válogatott keretnek lett tagja. Líceumi tanulmányainak befejezése után a Konstancai Pedagógiai Főiskola testnevelés és sport karára jelentkezett, és itt szerzett testnevelő tanári oklevelet 1983-ban.

Hogy bizonyítsa, nem tévedtek azok, aki beválogatták az olimpiai keretbe, 1982. június 12-én Debrecenben országos távolugrócsúcsot állított fel 8,04 méteres ugrásával. Ez a rekord tíz éven át állta a távolugrók ostromát. 1983-ban mind a fedett pályás (7,88 m), mind a szabadtéri bajnokságon (7,97 m) győzni tudott, ugyanakkor tagja volt a 4x100 méteres váltónak is, mely aranyérmet szerzett. A nemzetközi versenysorozatban szinte egymást érték sikerei, s e sikersorozat nem szakadt meg az Universiadén sem, Szófiában és Jablonecben is éremért ― ezüst-, illetve bronzéremért ― állhatott dobogóra. A helsinki szabadtéri atlétikai világbajnokságon bejutott a távolugrás döntőjébe (a román küldöttségből egyedüliként jutott döntőbe), de sajnos, nem került a dobogó közelébe.

Sokszoros országos bajnok ― ifjúsági, egyetemi, felnőtt ―, iskolás, egyetemi és felnőtt országos rekorder, Főiskolai Világbajnokság és szabadtéri világbajnokság résztvevője, az olimpiai válogatott keret tagja, amikor huszonnégy éves korában egy szófiai versenyen Achilles-ínszalagszakadást szenvedett, s ezzel visszavonulásra kényszerült. Pályafutása csúcsán.

Ma szülővárosában, Kovásznán él, a szívkórházban dolgozik mint gyógytornász.