Hóhányók ideje

Cseppben a tenger. E kis, jelentéktelennek tetsző politikai nyilatkozatból a román vezető elit munkához, felelősséghez való viszonya kitetszik. A természet csapásait a közembernek sztoikus nyugalommal és beletörődéssel kell viselnie, egyelőre nincs pénz hóhányásra, illetve csak arra van pénz. A hóhányók álőszinteségére és átlátszó kis hazugságaik elviselésére.

Pihennek a magyar politikusok is, a Balkán csúnyán megfertőzte őket, s aki közügyekben az új esztendőben megszólalt, jelesen Kelemen Hunor ügyvezető elnök, jórészt csak az eredmények csokorba szedésére hajlandó. Kormányzati munkájuk jó volt ― állítja a Hargita Népe idei első számában ―, a kitűzött célokat teljesítették, ráadásul múlt év utolsó napjaiban olyan költségvetést sikerült elfogadtatni, mely biztosítja mind a közösségek, mind az egyén prosperitását. Főnökével, Markó Bélával ellentétben Kelemen még ma is úgy véli, az államfőellenes csoporthoz való csatlakozásuk lényegét tekintve nem tévedtek, csak hirtelen színeváltozásukat nem sikerült igazán jól kommunikálni, s a fafejű székely nem értette meg a mögöttes ravasz politikai húzást. Kelemen Hunor olvasatában az EP-választás nem csak siker, de mérföldkő volt, s bár ismét Tőkés László nyakába varrja, hogy nem négy, esetleg öt RMDSZ-es sertepertélhet Brüsszelben, azt elismeri, hogy ez a választás ,,azt is megmutatta, hogy előbb-utóbb meg kell egyezni, mert ha ez nem történik meg, még egy ekkora teljesítményre nem leszünk képesek". Kár, hogy az ügyvezető elnök ma sem hajlandó a számok mögé nézni, így a szervezet népszerűségének csökkenését kimondottan a kormányzással járó kopásnak tudja be, s annak, hogy az együgyű székelyek a helyi közigazgatást tévesen az RMDSZ-szel azonosítják.

Elteltek az ünnepek, túl vagyunk vízkereszten, hamarosan kezdődik a farsang, a téltemető mókák, közös vigasságok ideje. Ha bölcsebb nem is, de szelídebb lesz az ember. Még tán a politikusok is.