Nehéz év és kiharcolt bennmaradás (Labdarúgás, III. liga)

A Transkurier az elmúlt idényt a 14. helyen zárta 41 ponttal a Leonard, Moineşti, a KSE és Székelyudvarhely előtt. A bajnokságot a 70 pontos Focşani nyerte meg. Együttesünk a 34 bajnoki mérkőzésből csak 12-t nyert meg, ötöt fejezett be döntetlen eredménnyel, és összesen 18-at veszített el. Játé­kosaink 37 gólt rúgtak és 50-et kaptak.

1. Focşani 13 2 2 31—7 41

2. Galaci Poli 12 3 2 45—16 39

3. Rm. Sărat 12 2 3 40—14 38

---------------------------------------------------------------------------

9. Transkurier 11 4 2 31—14 37

---------------------------------------------------------------------------

17. KSE 7 2 8 22—22 23

18. Udvarhely 3 2 12 10—42 11

1. Pambac 8 5 4 21—11 29

2. Focşani 8 5 4 21—16 29

3. Galaci Poli 8 2 7 26—22 26

--------------------------------------------------------------------------

16. Transkurier 1 3 13 10—50 6

17. KSE 0 3 14 5—36 3

18. Udvarhely 0 1 16 10—78 1

Petre Rusandu, a piros-fehérek edzője a következőket nyilatkozta a nemrég befejeződött futballidényről és a tanítványai által nyújtott teljesítményről:

— Nagyon viharos tavaszi idényünk volt. Ez annak tudható be, hogy kissé rossz helyen fejeztük be az őszt, s ennek következtében bármely rossz lépésnél kieshettünk volna a III. ligából. A téli felkészülést is nagyon nehezen kezdtük el, mert gondok voltak a csapat körül. Így a betervezett komolyabb és keményebb edzések elmaradtak, nem voltunk edzőtáborban, és csak az itthoni szerény körülmények között készültünk a bajnokság második felére. Ennek meg is volt az eredménye: minden mérkőzés első felvonásában nagyon jól játszottak a fiúk, majd ezt követően a csapat rendszerint ,,összeesett". A tavasszal minden idegenbeli meccs (az Aerostar elleni összecsapást leszámítva) első 45 percében fantasztikus játékot produkált az együttes, de a szünet után a hiányos felkészülés miatt jelentkező fáradtság következtében rengeteg gólt kaptunk. A Transkurier gyenge szereplése miatt futballistáink is hibásak: a téli szünetben voltak játékosok, akik ,,megtagadták" a kemény munkát, és csak könnyebb edzéseken vettek részt. Végül is megmenekültünk a kieséstől, igaz, csak az utolsó fordulóban...

— Ez így van! Ezzel a dologgal leginkább a kiszállásaink alkalmával találkoztunk. Ősszel az idegenbeli mérkőzésekből négy pontot sikerült összegyűjtenünk, most viszont egyetlenegy bajnoki ponttal sem tértünk haza a megyén kívüli összecsapásokról. Ez nagyon ritkán fordul elő! Az ember még véletlenül is összehoz egy döntetlent... Ez nekünk a tavasszal valahogy nem jött össze. Volt rá példa, hogy megvolt a három pont, de meccs végére — hathatós bírói segítséggel — mégis mi lettünk a vesztesek... Az éremnek viszont van egy másik oldala is: amikor jól fújtak a sípmesterek, akkor mi fogtunk ki egy gyengébb napot.

— Sajnos, a moldvai csoportba kerültünk, ami nagyon nem kedvezett nekünk. Egy évvel korábban a marosi csoportban játszott a Transkurier, ahol könnyebben mentek a dolgok. A nemrég véget érő bajnokságban viszont más volt a helyzet: ha itthon csak egy döntetlent sikerült elérned, akkor egyáltalán nem volt biztos, hogy idegenben vissza tudod szerezni az otthon elvesztett pontokat. Voltak mérkőzések, amikor az ellenfelek és a bírók csúfot űztek a szentgyörgyi játékosokból, a csapatból és, mondhatnám, a fociból is... A moldvai csoportba tartozó együttesek nagyon összetartóak, és ha lehetőséget adsz nekik, akkor egyszerűen ,,kivégeznek". Ilyen körülmények között nagyon rossz volt nekünk, hisz nem igazából számíthattunk ,,testvéri" segítségre. A csoportban ott volt a KSE, de ők sajnos, kiestek az egykori C-osztályból. Nagyon reménykedünk, hogy a következő szezon jobb lesz, és kérvényeztük a marosi csoportba való visszahelyezésünket.

— Az együttesnek három kapusa volt: Gecse, Mátyás és Butuc. Gecse védett a legtöbbet az elmúlt idényben. Parádés védéseivel sokszor segített a csapaton, de néha hóbortos is tud lenni. Mátyás is kapott játéklehetőséget, de ő a tavasszal elhagyta a csapatot, és jelenleg Görögországban dolgozik. Butuc szolgálataira is szükség volt az idén, miután a bákói Willy elleni mérkőzésen Gecse ,,besárgult", és kénytelen volt kihagyni egy fordulót. Ekkor következett Butuc, aki nem is teljesített rosszul... Ő kiváló játékos, aki kemény munkával talán még sokra is viheti. A ,,söprögető" szerepkörben idén Balogh és Fodor is játszott. Az előbbi, sajnos, nagyon keveset volt pályán, hiszen lesérült, és így nem tudott segíteni az együttesen. Az utóbbi labdarúgónk is kínlódott, hiszen ki-kiújult egy régebbi sérülése. Sajnos, ez mind Fodor számlájára írható, aki kissé túlsúlyos, és próbálkozásaink ellenére sem tudott megszabadulni egypár fölösleges kilótól. Így ő nem mindig tudta a legjobbját nyújtani... A védők közül Szakácsot a télen igazoltuk le a Transkurierhez, és hamar a csapat egyik alapembere lett. Nagyon sokat segített az együttesen, sőt, két gólt is szerzett. Adăscăliţei a piros-fehérek egyik brassói ifjúsági játékosa volt. Sajnos, a tavasszal ő is elhagyta a csapatot négy fordulóra, és csupán az utolsó játéknapra sikerült visszahoznunk. Vass a gárda egyik nagyon tehetséges ifi futballistája, s akárcsak brassói védőtársa, igazolatlanul hiányzott egy nagyon fontos összecsapásról. Mivel fiatal focistáról van szó, tette egyszerűen megmagyarázhatatlan. Suciu játszott még védőt: ő úgymond visszavonult, de amikor szükség volt a segítségére, jött és harcolt a Transkurierért. Bende az együttes talán legjobb játékosa, de a munkája miatt nem tudott mindig a csapat mellett lenni. Kádár, akárcsak Bende, a munkája miatt több edzésről és meccsről is hiányzott, viszont amikor a pályán volt, végigharcolta a mérkőzést. Sylvesterről nem mondhatom, hogy rosszul játszott, de azért nem is vitte túlzásba a futballt. Nagyon középszerű volt. Kiss nem technikás labdarúgó, de gyorsasága, ambíciója, győzni akarása és fáradhatatlansága mindezt pótolta. Vajda is a jó játékosaink közé tartozik, de ő egy kölcsönkapott labdarúgó volt, és vissza kell mennie Brassóba. Ha Dobricza értékesíti saját maga és a csapata által kidolgozott helyzetek 20—30 százalékát, a Transkurier az ötödik helyen fejezte volna be a szezont, ő pedig az I. liga felé tartana. Nagyon jól játszik, nagyon gyors, jól helyezkedik, jó a helyzetfelismerő képessége, de valahogy a befejezés mindig elmarad. Edzéseken sokat dolgozunk vele, és akkor minden összejön, de a sorsdöntő pillanatokban sok minden kimarad. Kurtuly is jó csatár, de kissé fegyelmezetlen. Volt rá példa, hogy fontos találkozó előtt minifocizott, s ennek másnap ő itta meg a levét. Kemény munkával viszont ő is előbbre juthatna. Mi többet vártunk tőle... A csapatban még játszott: Chirvase, akiben nagyot csalódtunk; Ruzsa, aki szintén súlyproblémával küszködött, de ha fellépett a pályára, mindig valami újat vitt a csapat játékába; Geamăn, aki nagyon gyengén teljesített egész évben, valamint Buceceanu, Rădulescu és Horvát. Ott volt Şerban is, aki sajnos, a tavasz felénél lelépett.

— Sajnos, előfordulhat ez! Ez akkor következhet be, ha valaki nem áll komolyan a csapat mellé. Mint ahogy korábban kihangsúlyoztam, játékosokra van szükségünk, mert sokuknak lejárt a szerződésük, és többen vissza kellett menniük korábbi együtteseikhez. A Transkurier irányításán, vezetésén is kellene változtatni, és volna még munka bőven.