A Román Posta címére (Határhelyzetek)

Valamikor a lerobbant, zsúfolt vasúti várótermek, buszállomások néztek így ki. Hatalmas mocorgó tömeg... a várakozó sokaságnak sajátos szaga is van, a padlózaton hóból, porból a lábbelivel összekotyvasztott latyak fröccsen. A nagyon idős, beteg emberek közkérelemre, a sorban állási szolidaritás jegyében a tumultusból kiállva, a padon kuporogva vészelik át a várakozási időt, amelyet időskori számvetéssel ebben az élethelyzetben — tetszik, nem tetszik — már ki kell vonni a hátralévő időből. Benn, a kis ablak mögött a hajszába belegémberedve szántják a papírfecnikre a betűket és számokat a postai alkalmazottak, számítóherkentyűket pityegtetnek, bélyegzővel sújtanak le a bizonylatra, s szemmel láthatóan tussolják fáradtságukat. Azt meg sem merném kérdezni, hányféle műveletet kell elvégezniük, mennyi ügyet kezelniük. Annyit érzékelek, hogy hatalmas feladatkör ellátására szorítják őket, semmiképp sem irigylésre méltó munkahelyi környezetben. A postai szolgáltatások mellett villany-, telefon-, gázszámlák, szociális segély folyósítása... Nem tudhatom az egészet. Jellemző módon mindez többnyire az idős emberek nyakába szakad, mert a hozzátartozók, ha vannak, munkában találhatók, másfelé rohangálnak, s az öreg ember — ne áltassuk magunkat — biza vénember, nehezen kezeli a kaputelefont, a maroktelefont, nemegyszer postáskisasszonyi eligazításra is szorul.

Szóval, postahivatalaink lerobbant állapotban leledzenek. A furcsa az, hogy közvetlen szomszédságukban fényesre pucovált hivatali és banki épületek sorjáznak, ápolt és elegánsan öltözött személyzettel. Bizonyság arra, hogy szinten lehet tartani bizonyos intézményláncokat.

Levélfeladás közben az új postai tarifákról is érdeklődtem volna, de erről is lemondtam. A sorban állást, akárcsak mások, nem kedvelem. Remélem, az új tarifák vannak annyira figyelemre méltóak, hogy a posta valamikor és valahogyan próbálja rendbe szedni magát, s bizonyos civilizációs szintet biztosít saját alkalmazottjai és a klientúra számára. Banki úton, elektronikus hálózat révén, bár kétlem, hogy a bankszámlák világától távol lévő szociális segélyre várakozók ezeket a szolgáltatásokat igénybe vennék. És valakiknek azt is végig kellene gondolniuk, hogy bizonyos terheket levegyenek a posta nyakáról. Máig sem értem, hogy például postabélyeget miért nem lehet bármelyik újságárusnál, benzinkútnál találni, hogy legalább ezért ne kellessék sort állni.