Kié a felelősség?

Évek óta, sokszor, sok helyen hangoztatott igény: egy egységes székelyföldi fejlesztési stratégia kidolgozása továbbra is illúzió, pedig enélkül esély sincs egységes régió, netán területi autonómia megteremtésére. Kérdés azonban, ki ezért a felelős? Csutak egyértelműen a székelyföldi elitet nevezi meg, s bár felsorolásában egyaránt helyet kapnak értelmiségiek, vállalkozók, önkormányzati vezetők, mégis olybá tűnik, leginkább a politikum okolható.

2003 előtt ritkán, keveset és csak egy-két politikus, közéleti személyiség szájából lehetett hallani az egységes Székelyföld megteremtéséről. Azóta sokat beszélünk a kérdésről, de érdemi előrelépés semmilyen téren nem történt. Az RMDSZ, igen óvatosan, egy Székelyföldi Fejlesztési Régió kialakítását találta ki, és 2003 tavaszán konferenciát is szerveztek, ahol mindenki egyetértően nyilatkozott. Egy Prosperitas nevű egyesület létrehozataláról döntöttek, ennek a feladata lett volna egységes koncepció, fejlesztési stratégiák megvalósítása. Az egyesületet soha nem sikerült bejegyeztetni, s hiányára hivatkozva elmaradt a Székelyföldi Fejlesztési Intézet életre hívása is, s ami még nagyobb gond, az érdemi munka sem kezdődött meg. Akkor még csak rossz viccnek tűnt, de az elképzelés — illetve a kezdeményezők, főszereplők — komolytalanságát már akkor jelezte, hogy a protokolláris tanácskozás után, ahol mindenki mindennel egyetértett, este a világ szemétől távol, a vacsoránál a három megyei tanácselnök máris hajba kapott azon, hogy hol lesz az új régió központja, illetve ki lesz majd ennek elnöke. S a helyzet azóta nem javult, sőt, romlott.

A 2004-es parlamenti választási kampányban ismét napirendre került a kérdés. Újabb konferenciát tartottak, ahol Markó Béla komoly, másfél éves előkészítő munkáról beszélt, és állásfoglalásban is leszögezték az egységes székelyföldi fejlesztési stratégia elkészítését. Legközelebb 2006 tavaszán toborozták egy asztalhoz a három megye politikusait, szakértőit, s ekkor már egy munkacsoport létrehozataláról is döntés született, ennek a feladata lett volna a Székelyföldi Fejlesztési Terv elkészítése, amely az egységes infrastrukturális, gazdasági elképzelések mellett közös kulturális, oktatási munkaprogramot is magában foglalt volna. Takács Csaba akkori ügyvezető elnököt bízták meg a koordinálással, és határidőket is megállapítottak, többet azonban soha nem hallottunk erről a testületről és munkája eredményeiről.

Eközben egyre inkább megerősödtek a székelyföldi autonómiatörekvések — ezek szintén elsősorban kinyilatkoztatások, nagygyűlések, népszavazás-kezdeményezések szintjén —, így az RMDSZ is erősített retorikáján, s 2006 őszén meghirdette a majdani területi autonómia alapjait megteremtő, Szövetség a Szé­kelyföldért Egyesület létrehozatalát. A célkitűzések nagyon hasonlítottak a Prosperitas Egyesü­letéhez, itt is terveket, stratégiákat, egységes koncepció kidolgozását ígérték. Az egyesület bejegyzésére máig sem került sor, és háttérmunka sem zajlik, annál erősebb a megyék közötti vádaskodás, hogy ki miért felelős.

Tehát ha csak az elmúlt öt esztendő eseményeit tekintjük át, láthatjuk, a politikum használta, kihasználta az egységes Szé­kelyföld-koncepciót, de gyakorlatilag semmit nem tett érte. Pedig az eszköz — pénz, hatalom — a kezükben volt (van!), nekik lett volna esélyük egybegyűjteni és munkára sarkallni az értelmiséget (elitet?), egybefogni a kérdéssel foglalkozó, különböző területeken tevékenykedő szakembereket, hogy bár a fejlesztési tervek elkészüljenek. Nem tették meg ezt a magyar érdekvédelmi szövetség csúcsvezetői, és nem tették meg a helyi korifeusok sem. Eközben erősödött a megyék közötti rivalizálás, jelentős régiós tervek dőltek dugába, és az RMDSZ színeiben megválasztott elnökök lassan minimális kommunikációra sem hajlandóak egymással. A más kérdésekben igen szigorúan fellépő csúcsvezetés ez esetben beérte néhány szemrehányó szóval, nem próbált érdemben javítani a helyzeten.

Való igaz, az egységes Székelyföld-koncepció jelenleg legfeljebb a fejekben létezik, igen különböző elképzelések formájában. Az is igaz, hogy egy modern, a mai elvárásokhoz illeszkedő, fejlődőképes modellt kell kidolgozni, és sürget az idő, félő, a régió végérvényesen lemarad a tovarobogó vonatokról. Nem vitás, hogy mindebben szerepet kell vállalnia az elitnek, de az sem, hogy meg kell találni azt a felelős politikai szervezetet, amely kezdeményezi, egybehangolja, irányítja a munkát. A magyar érdekvédelmi szövetséget 1990-es létrehozatalakor ezzel a feladattal is felruházta a romániai, a székelyföldi magyarság. Tizennyolc éve volt rá, hogy bizonyítson, s ennél a mérlegkészítésnél könnyűnek találtatott.