Színfalak mögött

A tárgyalások után egyik fél sem nyilatkozott, de a liberálisok tudni vélték, hogy Tăriceanu nem mondott le Norica Nicolai miniszteri jelöléséről, a demokraták meg arról suttogtak, hogy a találkozó eredményes volt, a liberális párt és a kormányfő új jelöltet állít az igazságügyi tárca élére.

A hét elején mindenképp kiderül, miről folyt az ország két első embere között a duma. Tény, az államfőnek sikerült Norica Nicolait kompromittálnia, 1989 előtti fiatal ügyészként elkövetett baklövéseit olvasta fejére, s ha a bűnök nem is égbekiáltóak, ahhoz épp elegendőek, hogy Nicolait a szakma előtt lehetetlenné tegyék, s így miniszteri alkalmasságát is megkérdőjelezzék.

A konc, amit most a politikusok és a sajtó nagy étvággyal rág, az, hogy joga van-e az államfőnek politikai ellenfeleit régi, ez esetben szakmai mappának nevezett dossziéjával agyoncsapni. S görgetik, osztják-szorozzák azt a nyilvánvaló tényt is, hogy az államfő nem alkalmaz egyenlő mércét. Például az újsütetű Demokrata Liberális Párt élre törekvő embereivel szemben. Elfogult, szűk környezetében Stolojantól kezdve Blagán át Elena Udreáig számos kétes múltú és jelenű személy oszt észt és igazságot, tör pálcát elevenek és holtak fölött.

De ha már mai napig kulcs alatt tartják a vezető pártfunkcionáriusok politikai és szakmai dossziéit, az sem nagy baj, ha ilyen áldatlan körülmények között kerülnek azok napvilágra. Elvégre abban mindenki vagy majdnem mindenki egyetért, hogy a közéletnek végre meg kellene tisztulnia. Most épp egymást buktatják le kisebb vagy nagyobb bűnök előásásával. És nem hasztalanul. Ha egyenként is, ha botrányok közepette is, de talán jó páran eltűnnek a süllyesztőben. Mert Norica Nicolai sem olyannyira ma született bárány, ahogyan önmagát feltünteti. Nem fiatal ügyészkorában elkövetett tévedései esnek legsúlyosabban a latba, hanem későbbi szenátori munkája, mikor szemrebbenés nélkül szavazott a Feddhetetlenségi Ügynökség, a korrupcióellenes ügyészség vagy a szervezett bűnözést vizsgáló ügyészség létrehozása ellen, vagy mikor a már több esetben leszerepelt Legfelsőbb Igazságügyi Tanács amúgy is természetellenesen tág és ellenőrizhetetlen hatáskörét kívánta tovább tágítani.

Amúgy Nicolai valóban kemény asszony, céltudatos, és még fényesebb karriert akar. Most mégis vissza kellene lépnie, ha pártja, kormánya és az igazságügyi tárca becsülete valamit is jelent számára. Vagy ezt a nagy kérdést szombaton fél óra alatt mégis megoldották volna a nagyok?