Jobb együttműködésre van szükség (Beszélgetés György Ervin prefektussal)

— Volt azért helyben is konfliktus. Ellentét alakult ki önkormányzatokkal, a törvény olyan lépésekre kényszerítette a kormányhivatalt, amelyekkel nem értettek egyet helyi, illetve megyei vezetők. Hogyan értékelhetőek utólag ezek a helyzetek?

— Igazán nem lehet azt mondani, hogy rossz volt az együttműködés az önkormányzatokkal, de lehetett volna jobb is ez a kapcsolat. Ritkán, de valóban arra kényszerültem, hogy megtámadjak döntéseket.

— Hogyan látja, tanultak-e a felek ezekből az esetekből? Van esély a jobb együttműködésre?

— Az önkormányzatokat emberek, sok esetben politikusok vezetik, ezért ez emberfüggő és politikumfüggő. Mivel választási év következik, meggyőződésem, hogy jobb lesz az együttműködésünk, nekik is fel kell mutatniuk valamit. Javítani ezeken a kapcsolatokon mindenképpen kell és lehet. Mi eddig sem zárkóztunk el, az ajtónk nyitva van, és bármelyik polgármester megtalál.

— Három éve, amikor hosszú idő után magyar prefektusa lett a megyének, vívmányként könyvelte el ezt az RMDSZ és a magyar közösség. Sikerült másként alakítania a dolgokat, mintha román prefektus lett volna a hivatal élén?

— Úgy érzem, ebből a székből nagyon sok mindent el lehet dönteni, nagyon sok mindent lehet befolyásolni, és nagyon sok mindennek más arculatot lehet adni. Ha egy olyan kormánymegbízott képviseli a megyét, aki a többséget is képviseli, az mindenképpen jó a többségnek. Ennek azonban nem kell azt jelentenie, hogy a kisebbségnek rossz. Még jobban kell ügyelni a pozitív diszkriminációra, hogy ne érezze a kisebbség, a többség embere elnyomja őket. Figyelembe véve az ő igényeiket is, állítom, nagyon sokat lehet segíteni.

— Kitérve a megye életének különböző vetületeire, hogyan érzi, megfelelően fejlődött Háromszék az elmúlt egy évben? A gazdaság területén érzékelhető volt az országosan tapasztalt fellendülés?

— A beruházások területén talán lemaradtunk, de ez a gazdasági piac diktálta helyzet. Brassó elszippantotta a nagyobb cégeket, de ott lassan telítődik a piac, és törvényszerű, hogy nálunk is megjelennek a vállalkozók. Persze, többet lehetett volna tenni eddig is, hisz ha állandóan kedvező ajánlatokkal ostromoljuk a nagy, multinacionális cégeket, meggyőződésem, hogy előbb-utóbb ide jönnek. Sajnos, nekem ezen a téren leszűkített a lehetőségem.

— Úgy látja, Háromszék életében ezután várható az előrelépés?

— Mindenképpen szükség van arra, hogy előrelépjünk, hisz jól tudjuk, nagy beruházás nagyon kevés történt a megye területén. Ahhoz, hogy ez a vidék is prosperáljon, jelentős befektetőkre van szükség. Ehhez azonban nagyon jó infrastruktúra kell, egyre nagyobb jelentőséget kell kapniuk az ipari parkoknak, vagy fontos lenne, hogy legalább olyan területek legyenek, amelyeket az önkormányzatok fel tudnak ajánlani bizonyos kedvezményekkel a beruházóknak.

— Nem haladt megfelelő mértékben a föld- és erdő-visszaszolgáltatás sem. Mikorra juthatunk a végére ennek a folyamatnak?

— Ezen a téren nem vagyok annyira optimista. Úgy érzem, az önkormányzatok, a helyi földosztó bizottságok nem nagyon igyekeztek. Megértem, hogy sok gondot okoztak a telekkönyvek, de Erdély más területein is létezett ez a rendszer, mégis sokkal jobban állnak. Valamilyen módon noszogatni kellene a helyi bizottságokat, s ha a törvény nem szabott volna ki ilyen hatalmas büntetéseket, az jó eszköz lenne. Pár millió lejes büntetésekkel hatékonyan felpörgethető lett volna a visszaszolgáltatás, de a törvény által előírt minimális százmilliós bírságot nem róhatjuk ki, hisz nem is biztos, hogy csak a vétkest büntetjük. Ez nem járható út.

— Mit tekint az elmúlt év legnagyobb kudarcának?

— A föld- és erdő-visszaszolgáltatást. Nagyon optimista voltam az év elején, azt hittem, legalább annyira szívügyének tekinti ezt minden helyi földosztó bizottság, mint a megyei, és év végéig a munka nagy részén túl leszünk. Sajnos, ez nem következett be, ilyen értelemben nagyon rossz évet zártunk.

— A legnagyobb siker?

— Sikernek talán nem nevezhető, de eredmény, hogy a megyében, bármennyire is fura, de csend és béke van. Létezik egy egyensúly, amit nem olyan könnyű fenntartani, hisz állandó huzakodás van minden irányban. A román pártok részéről is, a magyar táborok között is. A béke és a csend az egyik legfontosabb dolog egy megye életében, mert ha stabilitás van, és kívülről ezt látják, akkor nagyobb az esély arra is, hogy beruházók jöjjenek.