Testnevelők

Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmát nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.

,,Egészen fiatalon kapcsolatba kerültem a sporttal, mondhatom úgy is, hogy életem összefonódott a sporttal, így aztán soha más nem akartam lenni, mint sporttanár, edző. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mit jelent a sportos nevelés, a jó fizikai állapot, a fittség, a lelki kiegyensúlyozottság, ezen tények ismeretében logikus, ha úgy gondoltam, s gondolom ma is, hogy munkám, tevékenységem ilyen irányba kell irányuljon, kell kiteljesedjék. Ami nekem jó volt, mármint a sport, a mozgás, az másnak is jó."

Névjegykártyája:

1976. július 11-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja, Sándor vasmunkás, édesanyja, Irma varrónő.

Az I—VIII. osztályt a szemerjai Kiss Árpád Általános Iskolában végezte, a IX—XII. osztályt a Mikes Kelemen Líceumban, és itt is érettségizett, a testnevelési főiskolát (a látogatás nélküli karon) a bukaresti ANEFS-en és a jászvásári Ion Cuza Egyetemen végezte 2006-ban, egy évvel később pedig véglegesítőzött. Birkózásra és labdarúgásra szakosodott.

Nős, felsége (leány nevén Bara Judit) egykori kézilabdázó, ma a Zöldgazda alkalmazottja és a közgazdasági egyetem látogatás nélküli karának szorgalmas egyetemistája. Két gyermekük van, a hétéves Nándor első osztályos tanuló, remek mozgáskészséggel megáldott és a négyéves Mátyás, a család örökmozgója.

Sportpályafutását birkózással kezdte már IV. osztályos korában (kedvenc edzője Mátéfi Árpád), de próbára tette magát atlétikában is, Latzin Gábor irányításával. Sikerrel. Az ifjúsági II-es korosztály országos bajnokságán ezüstérmet nyert 200 méteres síkfutásban, valamint a négypróba (tetratlon) országos iskolás bajnokságán, ,az ifjúsági I-es korosztály országos bajnokságán pedig bronzérmes lett a 4x100 méteres váltóval, majd mint ifjúsági II-es atléta ötödik helyen végzett az 5000 méteres mezei futásban. Párhuzamosan az atlétikával és a birkózással focizott is, Bartha Ferenc irányításával csapata a megyei bajnokságban ezüstérmet nyert. Országos bajnoki címeit, aranyérmeit a szabadfogású birkózásban szerezte ifjúsági I-es és II-es korosztályban. 1992-ben részt vett az isztambuli ifjúsági világbajnokságon, ahol a tizedik helyen zárt. Csúcsformában volt, amikor egy váratlan vállsérülés derékba törte pályafutását, s az edzői padra kényszerült.

Mint birkózóedző az Iskolás Sportklub szakosztályában tevékenykedett, olyan kollégákkal egy csapatban, mint kedvenc edzője, Mátéfi Árpád és Hatos Péter. A jó csapatszellemnek köszönhetően mondhatja el, hogy olyan országos bajnok tanítványai voltak, mint Daniel Bronţ, Keresztes Róbert, Viorel Chiper... és olyan bajnokai vannak, mint Tatár Andrea, Incze Krisztina, Lukács Lucian, olyan tehetséges birkózója van, mint Dima Balázs... Sorolhatnám tovább a neveket, de Dávid szerénységgel elhallgatja a neveket, s inkább arról kezd beszélni, hogy milyen remek, milyen eredményes a munka az edzői hármasban, hogy nem azon kell tűnődni, hogy ki kinek a tanítványa, hanem arra kell figyelni, hogy mi e közös munka eredménye. Az pedig 2007-ben egészen csodálatos volt, számolni is nehéz volt az érmeket.

— Nem vitás, elégtétellel, örömmel tölt el a 2007-es eredmény, végleg megerősítette hitemet, miszerint érdemes mindenből mindig a legjobbat nyújtani!

— A legjobbat nyújtani — cseng sokáig fülemben Dávid mondandója —, s ez segít abban, hogy igazán megértsem ,,családszeretetét", mellyel mindennap kötődik az övéihez, Judithoz, Nándorhoz és Mátyáshoz. ,,Jó érzés tudni, azzal a tudattal élni, hogy valakik várnak rám, számíthatnak rám. Szükségem van rájuk, mint ahogy nekik is szükségük van rám." Ebbe a csodálatos érzésbe kétségtelenül beledolgozott az a tény, hogy Dávid szülei Magyarországon élnek, ott dolgoznak, távol Dávid meleg otthonától. Így aztán nincs más, kihez fordulnia mindennapi gondjaival, örömeivel, mint a közvetlen családja. Tudja is ám értékelni, szeretni. Ez a szeretet folyik át élete más területeire is, mint például az embertársaihoz, környezetéhez való viszonyulásában. Mielőtt kifejezésre tudná juttatni szigorú észrevételét, kritikáját, tízszer átgondolja, megrágja a tényeket, s csak ,,akkor" robban, ha már nagyon felgyűlt a rossz. Más a helyzet önmagával szemben, ilyenkor nem várja meg, hogy robbanásig érjen az, ami zavaró kiegyensúlyozott életében.

Legszebb emléke az első bajnoki cím, legnagyobb sikere az életben a két gyerek, Nándor és Mátyás. Na persze, a csalódás sem kerülte el, hiszen az a fránya vállsérülés pályafutása felfelé ívelő útján érte utol, s húzta át álmait. Ennek ellenére optimizmusa megmaradt, de mértékkel, így aztán a jövőre vonatkozóan csak annyit mond, ,,nem várok mást, csak a jobbat", viszont egészen bátran tervez: — Minden célom bajnokokat nevelni, olyan birkózókat, akik túl a hazai szőnyegen, a világversenyek küzdőterén is érmeket tudnak szerezni, sőt, bajnoki címeket. S ha ez is bejön, akkor tényleg elmondhatom, elégedett ember vagyok, nagyszerű családom van, remek gyerekeim, jó munkahelyem és kitűnő tanítványaim. Hát kell ennél több?

Aligha.