Sepsiszentgyörgy, 2017. december 12., kedd 06:44
Köszöntjük Gabriella nevű olvasóinkat!

Vendégeink a pulzArton: A zenélés egy gyönyörű, izgalmas társasjáték (Beszélgetés Dés Lászlóval)

2013. augusztus 31., szombat, Magazin
Grecsó Krisztián, Dés László, Dés András a budapesti előadás után                                  Domonyi Éva felvétele
Grecsó Krisztián, Dés László, Dés András a budapesti előadás után Domonyi Éva felvétele
Dés László neve nem ismeretlen a háromszéki közönségnek. Emlékezetes maradt Esterházy Péterrel közös produkciója, de musicaljei – a Dzsungel könyve vagy a Valahol Európában –, filmzenéi, sőt, lemezei nálunk is kedveltek. Jövő héten, az összművészeti fesztiválra fia, Dés András és Grecsó Krisztián író társaságában érkezik Sepsiszent­györgyre, hogy az irodalom és az improvizáció kapcsolatának korlátait feszegesse.
– Zenész. Klasszikus zenét tanult, ho­gyan keveredett mégis a modern, nevezzük inkább kortárs műfajok vonzásába?
– Mire kijártam a híres, Kodály Zoltán zenei általános iskolát, már éppen nem is akartam zenei pályára lépni, mikor is 16 éves koromban elragadott a dzsessz világa, és onnantól fogva nem volt kérdés, hogy zenész leszek. Őrült módra kezdtem klarinéton, szaxofonon gyakorolni. Meg sem áll­tam a konzervatóriumig, majd onnan a dzsessz tanszékre mentem át, és ’74-től már koncerteztem is. Aztán egyre több minden kezdett érdekelni. Vonzottak a dalok, a színház, a film világa, és miközben mindig dzsesszzenész maradtam, sok műfajban dol­goztam az idők során. Nem bántam meg.
– Hangszeres. Zongora és szaxofon (sőt: klarinét, ének, fütty...) – lehet-e, kell-e és milyen vonatkozásban választani a „hangszerek” között?
– A műfaj határozza meg a hangszervá­lasztást. A dzsessz főhangszere a szaxofon, de a dalokhoz a zongorára van szükségem elsősorban. Ha magam adom elő a dalaimat, akkor persze énekelnem is kell. Élvezem. Mint a költő, aki a saját versét szavalja.
– Zeneszerző. Ismét a műfaji változatosság. Hogyan lesz egy zenei gondolatból dal, musical vagy éppen improvizáció?
– Minden műfaj megközelítése más és más. Ha musicalt vagy filmzenét írok, rendelkezésemre áll az alapanyag, amiből elindulok. Egy forgatókönyv, egy szövegkönyv, dramatikus helyzet, ami elindítja bennem a zenei gondolatokat. Ha dzsessztémákat vagy -da­lokat írok, akkor valamiféle belső indíttatásból kezdek komponálni. Egy biztos, ihletre mindig szükség van, és ha kell, akkor sok munkával kiprovokálom magamból.
– Sláger. Nem zavarja, hogy egy-egy dalból túl sokat játszott sláger lesz?
– Egyáltalán nem zavar. Sőt! Minden dal­szerző vágya, hogy a számaiból sláger legyen, hogy sokan ismerjék és szeressék a dalait.
– Műfajok. A free-jazztól a popig, a gregoriántól a musicalig mi az, egyáltalán van-e vezérelv, ami a szerzemények hangulatát egységesíti, „désiesíti”?
– A „vezérelv” én magam vagyok. Ízlés, tapasztalat, megszerzett tudás, habitus, személyiség. Akármilyen műfajban is dolgozom, minden alkotásom hordozza a saját zenei világom jegyeit. Az már az én dolgom, hogy fejlesszem, tágítsam ezt a világot.
– Zenészek. Rengeteg, különböző karakterű ismert, befutott muzsikussal játszott együtt. Hogyan lehetséges ez egy olyan zenei piacon, ahol inkább a sárdobálás a jellemző, vagy ez utóbbi megállapítás nem igaz?
– A zenélés egy gyönyörű, izgalmas társasjáték. Csak olyan muzsikusokkal érdemes ezt játszani, akikben bízik az ember zeneileg-emberileg egyaránt. Akik odaadással képesek részt venni az együtt zenélésben, és tisztelik egymásban a tehetséget és az embert.
– Színészek, filmesek. Ugyanez a kérdés színészek, filmesek vonatkozásában, akik­kel nemcsak a zenés darabokban, hanem énekesekként, sőt, önálló lemezeken is együtt alkotott.
– A színészek világa egy külön világ. Sok időbe és munkába került, míg vala­mennyire kiismertem magam ebben a fur­csa világban. Szeretek velük dolgozni, mert a tehetséges színészek csodálatosan értelmezik és adják elő a nekik írt dalaimat.
– Siker. Ismert a klasszikus mondás: kis ország, kis foci. Érvényes-e ez a kortárs zenére? Egyáltalán van-e jelentősége ennek több mint harminc év jelenlét után?
– A pályafutásom során sokszor mé­rettettem meg külföldön, koncerteken, fesztiválokon, lemezstúdiókban. Sikerrel szerepeltem mindenütt, így nem félek attól, hogy az életem beszűkült, avagy provinciális lenne. Éppen most mutatják be Helsinkiben A dzsungel könyve című musicalemet, nagyon bíznak a sikerében. De persze a legfontosabb siker a hazai, anélkül partra vetett halnak érezném magam! 
– Tervek. Nem nyomasztó a Dés összes kiadása, mintha 2009-re „befejezett” életműve lenne? Mi az, ami most foglalkoztatja?
– Nem. Inkább örömteli, hiszen az összkiadás elsősorban arra szolgált, hogy az évtizedek óta több kiadónál megjelent lemezeim rendszerezve legyenek, sok lemezem nem is volt meg CD-n, csak bakelitlemezen, tehát már régóta nem voltak hozzáférhetőek. Az a szomorú, hogy éppen az utolsó pillanatban jött létre ez a sorozat, mert azóta összeomlott a lemezpiac. Vége egy korszaknak, és nem tudni, mi lesz helyette.
– Pódiumműsor. Néhány gondolat a nálunk is bemutatandó, Mellettem elférsz produkcióról: hogyan teremthető meg a kapcsolat (próza)író és zenész, apa és fia között, hogyan működik mindez a színpadon?
– Az estünk lényege, hogy a zene a szövegből indul el. Mi, András fiammal improvizálunk. Amikor Krisztián elkezdi a felolvasást, még nem tudjuk, mit fogunk játszani. Az utolsó mondat elhangzása után viszont a szöveg hatása alatt, és persze a pillanatnyi diszpozíciónktól függően (amire hatással van a helyszín, az akusztika, a közönség és még sok minden más), minden egyeztetés és megbeszélés nélkül biztosan érezzük, hogy mit kell játszanunk. Éppen ezért élvezzük annyira ezt a formáját a zenélésnek, az egész estének ezt a kiszámíthatatlan, számunkra is meglepetéseket tartogató, érzékeny voltát.
Hozzászólások
2013-08-31: Család - Borcsa János:

EGÉSZség: egészség (Jegyzet)

Önmagát keresi az ember a másban és a másikban. Főleg, mióta elveszítette helyét a Nagy Egészben, a természetiben és a társadalmiban. Megrendült hite és bizalma nemcsak a világban, de önmagában is.
2013-08-31: Magazin - :

Perzsa költőt díjaztak Pécsen

A perzsa Szimin Behbaháninak ítélték a Janus Pannonius Költészeti Díjat, a művész az elismerést Pécsen vette át csütörtökön.