Amit szeretnénk, és ami van (Fiatalok az új kapuban)

A jelenlevőknek nyolc kérdésre kellett válaszolniuk, vita azonban nem alakult ki. Voltak ugyan különböző vélemények, de ezek inkább egymásra erősítettek abban, hogy mit nyertünk Románia tagságával: több kötelességet, mint jogot, és olyan elvi lehetőségeket, amelyekkel nemigen tudunk élni. Azaz utazhatunk és tanulhatunk a nagyvilágban, ha van rá pénzünk, de ezt nehéz előteremteni, mikor a kisgazdát, a vállalkozót semmi nem védi a globalizáció nyomásától. Ezt az állapotot egyértelműen a román politikai elit tehetetlenségének, nemtörődömségének tudják be a fiatalok, ennek ellenére úgy vélik, hogy ma is csatlakozást kívánna a többség (az elégedetlenekkel együtt): mert a fejlett államokban mégiscsak jobban élnek...

A tudás- és hangulatfelmérés végén a több évig tartó tárgyalássorozat után megszületett Lisszaboni Szerződést, az EU alapokmányát ismertették — ebből egy rendelkezést már előre külön kiemelve: több tagország legalább egymillió polgára kezdeményezhet törvényjavaslatot. Akár a túl óvatosan kezelt nemzeti kisebbségek helyzetének rendezésére is. Ezt a lehetőséget vajon ki fogja-e használni a több országban élő magyarság?