Ki kit tart el? (Kármentő)

Sokak szerint ugyan bizonyos tekintetben a ,,kitartott" jelzőt is megérdemelnék egyes irányítói csoportok, de ez nem változtat a tényen, hogy pontosan a legnagyobb ,,adófizetőknek számító cégek a törvény értelmében közvetlenül a központi büdzsébe adóznak", miként az adóhivatal főnöke nyilatkozta. Más szóval, erre a botrányos tényállásra nem jelentene gyógyírt az sem, ha nagy befektetőket sikerülne ide csábítani, eddigi kudarcaink e téren tehát nem is valódi kudarcok.

Központosított nemzetállamban a helyileg megtermelt hasznot kétszeresen is a központ fölözi le — ez az igazi tanulsága a hírnek. A vidéki régió elveszíti a saját maga termelte profit aránytalanul nagy hányadát, és ha az kisebbség lakta régió, akkor ráadásul e közösség is vesztese a nagy adóelszívásnak. Ennek orvoslására találták fel a világon és Európában a kisebbségi autonómia fogalmát és gyakorlatát, mely meggátolja, hogy az, akinek amúgy is van, kétszeresen is megvámolhassa a gyengét és kiszolgáltatottat — akinek épp ezért legalább kétszeresen többet kellene juttatni, hogy hátrányos helyzetét ellensúlyozza és az egyenlőségnek bár közelébe kerüljön.

Ugye, itt már a négyszeres szorzónál tartunk — és még mindig csak közelítünk az egyenlőséghez.

Az eltartottság jelzőjével hát ne dobálózzunk olyan könnyedén.