Zamatossági idő

Egyszerre robban ki mindannyiunkból a nevetés, mert lévén szó zamatos déligyümölcsről, a kérdés igen helyénvaló. Bizony van a narancsnak nemcsak jótállási, hanem zamatossági ideje is! Ez a zamatossági idő hamarabb elfogy, mint a szavatossági, mert a jótállási időn belül még fogyasztható ugyan a gyümölcs, de ha sokat veszített nedvességtartalmából, akkor taplós, zamata nem az igazi.

A mi családunkra vonatkoztatva telitalálat ez az anyás zamatossági időfirtatás, mert Peti édesanyjának az első pillantása bármilyen élelmiszer eseté­ben a jótállási idő megállapítására siklik. Nem savanyodott-e meg a joghurt, nem avas-e a vaj, a fogyaszthatósági, a zamatossági időn belül van-e a virsli, nem poshadt-e meg a narancs? Peti ezt hallja, részt vesz az ellenőrzési ceremóniában, és spontánul megszületik s előbuggyan ajkai közül a gyönyörű szó, a zamatossági idő.

Azért is történik ez, mert Peti abban a korban van, amikor ízlelgeti a szavak zamatát, játszik velük, rímbe sorakoztatja őket, népdalok kádenciájára igazítva énekli is. A kézírást nem ismeri még, de számítógépen ír, olvas, rajzol, zamatos maga Peti is, mikor megörvendeztet egy-egy új szóval, most éppen a zamatossági idővel.

Szép és jó szó ez, lám, még a számítógép is elfogadja mint ismerőset, és nem jelez vissza, hogy keressek helyette mást.