Testnevelők: Kövesdi Enikő

,,Egészen kis koromban arról álmodtam, hogy az leszek, ami az édesanyám, pénzügyes, aztán amikor a negyedikben beiratkoztam a kosárlabdára, már tudtam, hogy ez a lépés életre szóló lesz, s hogy az legyen, az általános iskola után a humán szakon folytattam tanulmányaimat, mert így több időt tudtam fordítani az edzésre. És beleadtam mindent, szívemet, lelkemet, mert éreztem hogy a mozgás, az edzés nemcsak testemet, de lelkemet is formálja, tehát egész személyiségemet."

Névjegykártyája

1982. május 11-én született Sepsiszentgyörgyön. Édesapja, István mezőgazdasági technikus, édesanyja, Piroska (leánynevén Bardócz) gazdasági menedzser, fiatal korában kézilabdázó.

Az I—IV. osztályt az állomási iskolában végezte, az V—XII.-t a Mikes Kelemen Líceumban. A kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetemen szerzett testnevelő tanári oklevelet, itt mesterizett. Párhuzamosan az egyetemmel a sepsiszentgyörgyi főiskolán menedzsmentből is diplomázott. Az Egyetemes kosárlabdára szakosodott. A negyedik éve tanít, két tanévet Baróton és másfelet Sepsiszentgyörgyön oktatott, jelenleg a Mihai Viteazul Főgimnáziumban testnevelő tanár. És leányzó.

Sportpályafutását a Mikes Kelemen Lí­ceum-ISK színeiben kezdte, s végig is járta a korosztályok izgalommal teli lépcsőfokait, minikosárban országos másodikok voltak, ifjúsági III-asként bronzérmet szerzett, ifjúsági II-esként országos bajnoki címet és ifjúsági I-esként újra ezüstérmet. Ifjúsági játékosként került a brassói Fartec A-osztályos csapatához, s abban reménykedett, hogy a sikeres egyetemi felvételi után tagja lesz a Kolozsvári Egyetem A-osztályos együttesének is. Sajnos, nem figyeltek fel rá, s így négy évet kihagyott a kosárlabdázásból. Az egyetem után visszatért a szentgyörgyi B-osztályos csapatba, most pedig az A-osztályos együttesnek a tagja, ez pedig e pillanatban a rangsor második helyét foglalja el. Enikő örömére a felnőttek mezőnyében is kinéz egy érem.

Nem egészen négy éve tanít, így aztán igazán nagy eredményeket mint testnevelő tanár nem mutathat fel. A Mihai Viteazul Főgimnáziumban négy kosárlabdacsoporttal dolgozik. Egy év múlva már lehet várni az eredményt is.

,,Az életről alkotott felfogásom? Semmi extrémre nem gondolok, egyszerűen és normálisan akarok élni, s úgy, hogy ha valamit elvállalok és megcsinálok, azt rendesen csináljam meg. Ez az őszinte beszéd. Én pedig szeretem az őszinteséget, még akkor is, ha ez sokszor a naivitásba csap át."

Szeretem az őszinteséget... Ezek után joggal gondoltam arra, hogy kritikai hozzáállása a mindennapi élethez félelmetes, aztán ő maga oszlatja el bennem a tévhitet, ,,mindig megnézem, kivel állok szóba, kiről van szó, mert mi tagadás, vannak emberek, akiktől tartok, s akkor inkább lenyelem, elhallgatom kritikai észrevételemet. Más a helyzet önmagammal szemben, magamtól nem kell tartanom, bátran kimerem mondani: Enikő, ez nem jó, ez nem elég, többet várok tőled... Fel is rakom jó magasra a mércét." Teheti, hiszen van, akivel megbeszélnie gondjait, bajait, van, akitől tanácsot kérnie, hiszen ott van a legjobb barátnője, az édesanyja.

Ilyen háttér, ilyen lelki támasz mellett érthető a jövőre szőtt terve, álma. ,,Célom egy szép, harmonikus családot alapítani (ezt már csak súgva mondom a kíváncsi természetűeknek: Enikő júliusban fogja kimondani a boldogító igent), legalább két-három gyereket szülni."

,,Sok tapasztalatom nincs a tanügyben, de azt látom, hogy túl kötött az iskolai program, a gyerekek egyszerűen nem tudnak választani a sportok között. Véleményem szerint egy szabadabb program kellene, hogy abban felszabadultabban mozogjanak a gyerekek. Na persze, ennek megfelelő hátteret is kell biztosítani. S ha ez összejön, akkor biztosan jobbak lesznek az eredményeink is. És akkor szakmailag is elégedett leszek, mert most csak az életem alakulásával vagyok elégedett, na persze, ez az elégedettség is teljesebb lesz július után."

Úgy legyen!