Harmincöt új munkahely Kézdivásárhelyen

A budapesti Tóth György négy évvel ezelőtt került baráti kapcsolat révén Ozsdolára. Azóta ingázik Budapest és Erdély között. A magyar fővárosban él a családja, de az év 365 napjából csak negyvenet tölt velük. A világhálón keresztül tartja a kapcsolatot feleségével és tizennégy éves lányával.

Amikor belekezdett az itteni vállalkozásba, Budapesten kívül Moldova Köztársaságban is működött egy cége, mely mezőgazdaságigép- és alkatrész-kereskedelemmel foglalkozott. Megkedvelte a tájat, az itteni embereket. Látva, hogy nagy a munkanélküliség, sok a jól képzett szakember, és a bérmunkában dolgozó készruhagyárak ideje kezdett lehanyatlani, üzletet látott a váltásban, profilt változtatott, és átállt a konfekcióra. Egy belga és egy magyarországi barátjával megalakította a General Seating Kft.-t. A vállalkozás négy évvel ezelőtt húsz-huszonöt fővel indult Ozsdolán. Voltak kezdeti nehézségek, Tóth György számára újdonságot jelentettek a román törvények, de lassan, több-kevesebb sikerrel, beindult a varroda. Két éven keresztül kizárólag exportra, Belgiumnak gyártottak bőr kanapéhuzatokat. Időközben a másik két üzlettárs lemorzsolódott.

Két évvel ezelőtt, 2005 novemberében alakította meg Tóth György a Georg Kft.-t. Az ozsdolai varrodában harminchét alkalmazottal csak belföldre termelt, az aradi Cotta International Kft.-nek szállítanak. Tavaly akkorára nőtt a megrendelés, hogy az ozsdolai varroda már kicsinek bizonyult, bővítésre kellett gondolnia. Az El-Co Rt. egyik csarnokában január 21-én beindított varrodában harmincöten dolgoznak, de Tóth György tervei szerint szeptemberben már kilencven alkalmazottja lesz. Mint mondja, azért választotta Kézdivá­sárhelyt, mert Ozsdolán már nem talált volna megfelelő képzettségű szakembereket, és a város fekvése is kedvező.

Május elsején Kézdivásárhelyen Tóth György bútorüzletet szándékszik nyitni, mely tervei szerint a környék legszínvonalasabb szaküzlete lesz.

Tóth György elmondta: nem bánta meg, hogy beruházott Romániában, s tovább akarja fejleszteni vállalkozását. Nem akar egyik napról a másikra meggazdagodni, nem ennek a híve, folyamatosan beruház, három lejből legalább 2,50 lejt négy éve visszafektet a cégébe. Azt is elmondta, hogy akárcsak Budapesten, Ozsdolán is otthon érzi magát, a faluban családi házat építtetett magának. Dédelgetett álma, hogy valamikor családjával együtt végleg Ozsdolára települjön, és lánya vegye át tőle a cég irányítását.